Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)
FOLYÓIRATOKBÓL - Pagine di Storia della Medicina (Vida Tivadar)
das Zusammenwirken von Systematik und Problematik in der frühen deutschen Algebra (299—315 p.). R. Harkó Viola PAGINE DI STORIA DELLA MEDICINA 1070 A első szám jelentős tanulmánya Pazzininek, a római egyetem orvostörténeti intézete igazgatójának Alkmeon életét és munkásságát feldolgozó (Pazzini, A. : Alcmeon da Crotone e il suo Magisterio, 15—26 p.) közleménye. A szerző előbb felvázolja a dél-itáliai Krotonban élt Alkmeon munkásságáról ránk maradt adatokat, majd foglalkozik Alkmeon orvostörténeti vonatkozású tevékenységével, nevezetesen ismerteti az élettanra irányuló kutatásait és tanításait. Ha nem is bizonyítható, de az utalásokból arra következtethetünk, hogy Alkmeon „orvosi iskolát" teremtett Krotonban. A következő tanulmány már elhangzott a Tarantóban megtartott XXIV. Országos Orvostörténeti Kongresszuson (Stropiana, L. : La medicina nella cosi detta Magna Grecia. 28—29 p.). A szerző Herodotos megállapítását idézi: „A krotoni orvosok voltak az elsők Hellaszban, és a másodikak a kyrenaikaiak." A szerző teljes képet ad a dél-itáliai bölcsek (Alkmeon, Pythagoras, Parmenides, Empedocles, Philolaos, Ikkos, Democedes, Akron és Herodikos) orvostörténeti jelentőségű munkásságáról. Egy másik tanulmány (Bazzi, F. : L' odontoiatria nelVopera di uno dei pionieri dell'arte dentaria, Giovanni Arcolanos ec. XV., 41—54 p.) a veronai Giovanni Arcolano-t mutatja be, akiben az odontostomatologia korai előfutárát kell látnunk. Az utolsó tanulmányt Nardone írta (Nardone, G. E. : Evoluzione del concetto di meccanismo della mestruazione, 56—62 p.), amelyben orvostörténeti áttekintést nyújt a címben jelzett témáról a primitív népek nézeteitől kezdve a modern endokrinológiai vívmányokig. 1970. 2. szám első tanulmányát Pazzini közölte, amely már elhangzott a Páviában megtartott Latin Kultúrájú Földközi-tenger melléki Országok Orvosi Szövetségének V. Általános Kongreszszusán (1970). A szerző felvázolja a címben ( II pensiero degli antichi medici sulla patogenesi e cura dei tumori, 5—12 p.) megadott téma egyes szakaszait. Befejezésül áttekintést ad az alkalmazásba vett gyógymódokról, valamint a tárgyalt elméletekről. Az utóbbi évszázadok során sokan bizonyították, illetve tagadták az idegek permeabilitását. Stroppiana kritikai vizsgálat alá veti munkásságukat, és ennek alapján arra következtet tanulmányában (Stroppiana, L. : Definita la dibattuta questione sulla pervieta dei nervi, 14— 28 p.), hogy a két ellentétes álláspont nem összeegyeztethetetlen, ha a kutatók előítéletektől mentes felfogásban tanulmányozzák e kérdést. A következő társszerzők (Barbarossa, C. — di Bartalomei, G. : Gozzo endemico e trattamento della sifilide nel Tibet e nel Butan, alla fine del XVIII secolo, 30— 36 p.) tanulmányukban „Turner Sámuel tibeti és butani követjárása" c. útleírás alapján közlik a XVIII. századi Tibet és Himalája népeinek golyvás megbetegedéseit, valamint azt, miként használták fel a higanyt a lues gyógyítására. Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot Ugo Cerletti egykori asszistensének, Accorneronak az elektroshock felfedezéséről és előzményeiről írt tanulmánya (Accornero, F. : Testimonianza oculare sulla scoperta dell'Elettroschock, 36— 41 p.). Cafaratto Giovanni Giacomo Boninoról, a 19. század első felében élt jeles olasz orvostörténészről írt tanulmányt (Cafaratto, M. T. : Giovani Giacomo Bonino), aki 1824-ben jelentette meg „Biográfia Medica Piemontese" c. művét. A következő tanulmány értékes adatokat közöl az influezna történetéből. Nannini az olasz történetírás atyjának, Muratorinak (1672—1750) Matteo Meloni nevű orvoshoz írt levélváltását dolgozta fel.
