Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)
FOLYÓIRATOKBÓL - National Geographic Magazin, 1970. (Pataki Zoltán)
szintén létfontosságú feladatot vállalt a katonák egészsége és jólléte érdekében a krimi háborúban. (Richard L. Blanco: Henry Marshall [1775—1851] and the Health of the British Army. 260—2 76. Vesalius Fabricája illusztrátorának kilétét kutatja a következő cikk szerzője. Minden valószínűség szerint, az eddigi megállapításnak megfelelően, Jan van Kalkar, Tizian flandriai származású tanítványa készítette a művészi anatómiai ábrázolásokat. (Martin Kemp : A Drawing for the Fabrica ; and Some Thoughts the Vesalius Muscle-men. 277—288. p.) Volume XIV, No. 4, Christopher Wren biológiai kutatásait méltatja a következő tanulmány szerzője, ő végezte először különböző folyadékok befecskendezését élő állatok ereibe, hogy ezek hatását, következményeit elemezhesse. Harvey tanainak nagy védelmezője és népszerűsítője volt. Wren anatómiai rajzai közül a nemrég felfedezett anatómiai illusztrációt Willis könyvéhez közli a szerző. Hangsúlyozza azt a véleményt, hogy Wren megérdemli a „brit Leonardo" elnevezést; talán Shakespeare óta ő a legnagyobb egyéniség az angol történelemben. ( W. C. Gibson : The Bio-medical Pursuits of Christopher Wren. 331—341. p.) Az orvostörténelem szociológiai megközelítésének fontosságát hangsúlyozza tanulmányában Thomas McKeown. Erre nemcsak az orvosi gyakorlatban van szükség, hanem elemeznünk kell szociológiai szempontból is az emberi egészség javulásának okait, a különböző szolgáltatások kialakulásának körülményeit, a kórházügy fejlődését. (Thomas McKeown : A Sociological Approach to the History of Medicine. 342—351. p.) „Szent Tamás átka", azaz az elephantiasis betegség népies elnevezésének eredetével foglalkozik a következő cikk szerzője. Ez a betegség kimutathatóan több mint 450 óta kínozza csaknem egyötödét India délnyugati partjának lakosságát. (B. R. Laurence: The Curse of Saint Thomas. 342—363. p.) A görög bronzkor orvostudományáról ír C. P. W. Warren. A fentmaradt, e korból származó tárgyi és egyéb dokumentumok tanulmányozása nem enged arra következtetni, hogy a hippokratészi írásokon keresztül ma már klasszikusnak tartott görög orvostudomány és az említett kor orvoslása között kapcsolat lenne. Egyiptomi hatások kimutathatók. A további kutatások talán jobban fel fogják deríteni e kor orvosi gondolkodását. ( C. P. W. Warren : Some Aspects os Medicine in the Greek Bronze Age. 364—377. p.) A veszettség történetéről és tradicionális kezeléséről Ethiopiában ír a következő tanulmány szerzője, (Richard Pankhurst : The History and Traditional Treatment of Rabies in Etiophia. 378—357, p.) R. Harkó Viola NATIONAL GEOGRAPHIC MAGAZIN Volume 138, No. 3, September 1970. Harry Miller^ The Cobra, India's "Good Snake". Ősi hindu orvosi tanok szerint a Rauwolfia Serpentina nevű növényt kígyóharapás elleni antidotumnak tartják. Gyógyszerhatástanilag ez nem áll, mert semmi olyan hatóanyagot nem tartalmaz, amely alkalmas lenne a kígyóméreg ellen. A gyógyító hatást nyilván nem a medikális tartalom, hanem a növény gyökereinek kígyóra emlékeztető alakja vitte be a köztudatba. Egyébként ebből a növényből nyerik a Reserpint, amelyet a modern gyógyászatban vérnyomáscsökkentőként és nyugtatók hatékony alkotóelemeként használnak. E nyugtató hatás kétségtelenül komoly szerepet játszhat a félelem és sokk ellen, amely minden esetben fel szokott lépni kígyóharapásnál. A kobramérget — tisztított és hígított formában — ízületi gyulladás ellen használják fájdalomcsillapítóként, mert az ópium-származékokkal szemben az az előnye, hogy nincsenek kellemetlen mellékhatásai.
