Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Matousek, M.: Jan Evangelista Purkyne nás svetovy vedec. (Vida Tivadar)

tárgyalja a városi életszínvonalat, ami alapjaiban meghatározta a feudális társadalmi rendszerrel való szembenállást. A könyv értékes fejezete az a rész, amely a polgári életszemléletet és annak összetevőit taglalja, természetesen a városok gazdasági fejlődésének tükrében. Értékes adatokat közöl Samsonowicz a polgárság és az egyház kapcsolatáról, a különböző céhek életéről, a nevelésről és az új városi életforma hatásáról a jobbágyságra. Samsonowicz könyvében számos orvostörténeti adatot is találunk. A városi foglalkozások felsorolásában szerepelnek a gyógyítással kapcsolatos „mesterségek" is, így a borbélyok, bábák és gyógyszerészek. A szerző számos adattal bizonyítva rávilágít a nagy pestis járványok és a kereskedelmi élet hanyatlásának kapcsolatára is és igen jó képet rajzol a középkori városok közegészségügyéről. Samsonowicz elsősorban összegezni kívánja a középkori városi életre vonatkozó összes ismeretünket, nem bocsátkozik az egyes kérdések részletesebb tárgyalásába. Altalános képet kíván adni az olvasóknak és részkérdések iránt érdeklődők számára pedig kitűnő bibliográfiákat csatolt az egyes fejezetek végére. Csupán egy dolgot hiányolhatunk a könyvben, hogy az általános európai történeti kép megrajzolásánál kevés magyar vonatkozású adatot közöl a szerző. Ez bizonyos mértékig érthető is, hiszen Samsonowicz tanulmányát a világnyelveken megjelent könyvek felhasználásával írta meg. Kapronczay Károly Matousek, M. : Jan Evangélista Purkynë nás svetovy vëdec. Olomouc, 1969.16 p. Az olvasóink számára nem ismeretlen szerző bemutatja Jan Purkynë (1787— 1869), a híres cseh orvos és természettudós alakját. Teszi ezt abból az alkalomból, hogy 1969-ben múlt 100 éve, hogy meghalt, s ezt az évfordulót a Béke Világtanács az emberiség 1969. évi jelentős művelődési évfordulói közé sorolta. Purkynë Libochovicén született földesúri hivatalnok gyermekeként. A cseh vidékkel és népével való összeköttetése mindvégig jellemzője maradt életének. Hatéves korában elvesztette atyját. Amikor kijárta az elemi iskolát, további iskolázásra anyja beadta a dél-morvaországi mikulovi gimnáziumba. Érettségi után 1804-ben belépett a piarista rendbe. 1807-ig tanítóként működött. Közben továbbképezte magát a rend bölcseleti főiskoláján és gazdag könyvtárában Lytomyslben. Tudós akart lenni, ezért 1807-ben kilépett a rendből, s még ugyanazon év őszén elkezdte tanulmányait a prágai egyetem bölcsészeti karán. 1812ben az orvosi karra immatrikuláltatta magát, mert azt remélte, hogy mint orvos inkább tudja magát kedves tudományának, a természettudománynak szentelni. 1818-ban elnyerte az orvosdoktori fokozatot. Németül írt orvosavató értekezésének címe: „Adalékok a látás megismeréséhez szubjektív szempontból." Már ebben a munkájában megmutatkozott rendkívüli tudományos képessége. Előbb egyetemi asszisztens lett Prágában, majd 1923-ban sikerült pályázat útján elnyernie, a breslaui (ma Wroclaw Lengyelországban) egyetem fiziológiai katedráját. A kísérletes fiziológiát művelte, s evégett élettani intézetet is létesített, amely