Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gács András: Adatok a szemüveg és a magyar látszerészet történetéhez

és olajban pácolták. Nyílt tűzön, lángon hevítették, s utána laposra préselték őket. A laposra sajtolt nyersanyagból megfelelő alakú vékony lemezeket, lapokat vágtak ki. Díszítésükre a pulykatollakat tűzbe, füstbe tartva „plörőz-szerűvé tették, e tollak felhasználásával, feldíszítve készültek a legyezők". Ebből az anyagból készültek a kor úgynevezett „szaru pápaszemei" is. A korra annyira jellemző ún. „Schuber" (nem Schubert!) lorgnettek rövid szárakkal, zsebkés módján becsukhatóra, vékony, sötét szaruból készültek. A hosszú nyelűek neve a hangzatos „A la Pompadour" volt, és ezeket a korabeli árjegyzékek mint színházi és szalonlorgnetteket ajánlják.

12 Hasonló módon készítették a Libálok a nehezebben hozzáférhető, de magasabb árú, hazánkban is honos mocsári teknősök páncéljából készülő legyezőket és a finomabb szemüvegeket, A mesterek keze a forró szarutól, teknőchéjtól olyan kérgessé vált, hogy a kihajlítási műveletet puszta kézzel, fogók használata nélkül végezték. Ez a család volt tehát az első kisiparoscsalád Magyarországon, amely a szemüveghez szükséges üveglencséket, kereteket kézi erővel állította elő. A lencséket préselték is, ehhez készített vasfogó segítségével tűzön hevítve, majd durván simítva, és végül fényesre polírozva. Az elkészült lencséket a szemüvegek formájához, ún. homokkövön csiszolták hozzá a kerethez, megfelelő méretre. — Ma is létező, egynéhány abból az időből való eredeti tárggyal dolgozó (de immár más tulajdonban levő) nyílt árusítású üzletüket 1871-ben alapították a Zöldfa utcában — a mai Veres Pálné utcában — a 7. számú házban. Az üzlet eredetileg az utca másik oldalán volt, nem ott, ahol most található. A régi műhelyhez vásárolták meg a Magyarországon első, villamos erővel hajtott, hatalmas átmérőjű amerikai „Niagara-köveket". A családi hagyomány szerint közvetlenül Amerikából hozatták őket műhelyük részére. Készítésük során — állítólag — a Niagara-zuhatag hatalmas víznyomása szolgáltatta a présgép hajtóerejét. Évekkel ezelőtt még látható volt a Niagarára utaló felirat, amit inkább a kövek fantázianevének kell tartanunk. Ez a műhely már kielégítette az orvosi igényeket és megrendeléseket is: üveghajlítást és fúrást is vállalt, elsősorban laboratóriumi célokra. Emberi műszernek előállításával is kísérleteztek. Egy ilyen kísérlet során veszítette el félszemét Orosz Eszter, Libái Lajos magyar felesége. Látáspróbákat is végeztek saját maguk által szerkesztett papiros táblákon, amelyeket később Csapodi—Snellen-rendszerű táblákkal cseréltek fel. A végrehajtott vizsgálatok alapján szemorvosi rendelés nélkül is árusítottak, illetve készítettek szemüvegeket, még anisometrop-szemüveget is. A Pestről elinduló vasúti járaton, illetve a vasútállomáson árusították alkalomszerűen a „kocsikázóvédőszemüvegeket", nagy, oldalt is védő kerettel: a szikra, a por és a korom ellen. A fejlődő iparosodással lépést tartva, külföldről hozattak teljesen gépesített műhelyberendezést. A gyártott szemüvegeket, amelyeket most már részben importált üvegekkel és keretekkel is készítettek, Egyiptomba, Tifliszbe (Tbiliszibe), Olaszország számos városába, sőt — a német és osztrák versenytársakat 11 Galderoni-cég XXXIV. árjegyzéke. Pest, 1853.