Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gyárfás Ágnes: Benkő Sámuel (1743—1824) — A magyar orvosi topográfia kezdetei

Miskolc ekkoriban a leggazdagabb magyar városok egyike volt. Búzáját a Tudományos Gyűjtemény szakírói a bánáti búza mellett emlegetik. Az Avason és a környező dombokon termő bor felvette a versenyt a hegyaljaival. Kézművesei, elsősorban a csizmadiák országos hírűek. Kedvező fekvése miatt itt bonyolódik le nemcsak az Alföld és hegyvidék, de a környező országok közötti kereskedelem jelentős része is. Nem véletlen tehát, hogy a megye tekintetes rendjei megengedhették maguknak azt a „luxust", hogy a nagyhírű Benkő Sámuelt hívják meg a tiszteletreméltó és jó megélhetést biztosító állásra. Benkő idézett művében meg is említi, hogy a francia orvosok ilyen irányú tudományos tevékenységükből gazdagon megélnek, és a város polgárainak ajánlott előszavában maga is kifejti ilyen irányú reményeit. Nem csalódott. 80 oldalas művét a vándor könyvárusok és a piaci ponyvakereskedelem útján hamar szétkapkodták, úgyhogy 1818-ban utóda és helyettese, Szatmári József másodszor is kiadta. Ebből a kiadásból mű nem maradt fenn, csupán a Tudományos Gyűjteményre hivatkozhatom, amely a mű megfelelő tudományos méltatása után megjegyzi, hogy az ilyen jellegű könyvekre felettébb nagy szükség lenne azért is, hogy ezek alapján „meg lehessen a mai Tudományunkban járatlanabb, de személlyes részrehajlást kerülni akaró közönségnek az orvosokat egymás felett különböztetni". Az előszót követően a mű 30 fejezetre oszlik. Ezekben Benkő meghatározza a város földrajzi fekvését, a hosszúsági és szélességi fokokat. A környező községek: Bábolna, Besenyő, Felső-Zsoltza, Szirma, Hejö, Csaba és melegvíz-forrással Tapolczenses. Anonymus Gestájára hivatkozva ismerteti a város nevének eredetét, amely a Miskoultz nemzetségből való Simont (János fiát) mint nagynevű hőst említi, és a család lakóhelyéül már a korábbi évszázadra vonatkozóan is a város jelenlegi területét jelöli meg (I—II—

III. fejezet). A negyedik fejezetben felsorolja a város nevezetesebb családjait, többek között a Szathmári, Szepesi, Mocsári nevű nemeseket, és megindokolja Borsod és Gömör megyék együttes emlegetését. Az 1780-as évben a lakosok vallási megoszlása (V. fejezet): katolikus: 3 980 fő, protestáns: 8 433 fő, görögkeleti 508 fő, szakadár: 157 fő, zsidó: 70 fő. A képből kitűnik, hogy a nagyrészt protestáns vallású, magyar nyelvű polgárváros fogadta Benkő Sámuelt orvosává. Katonaság (VI. fejezet) abban az időben Szentpéteren, Szendrőben, Ónodon és Aszalón táborozott. A táborok tisztán tartását közegészségügyi szempontból nagyon fontosnak tartja, de leírásukkal részletesebben nem foglalkozik. Annál jobban érdekli a város lakosainak erkölcse (VII. fejezet). Az erkölcs fogalmát széles skálán, modernül értelmezi, és tulajdonképpen a lakosok tisztességes egymás mellett élését érti rajta. A kétkezi munkából (kézművesség, földművelés, szőlőtermesztés) és a kereskedelemből élő emberek megbecsülik a pénzt, de nemcsak a munka, hanem a pénzszerzés ténye is örömet okoz nekik. Mindebből természetesen adódik számos peres ügyük. Benkő ennek kapcsán emeli ki a város ügyvédeinek példás magatartását. „Es az egymás iránt tápláló barátsággal a népnek jó példát mutatnak arra, hogy a veszekedéseket, alattomosságokat kerülje, s ha bár újabb időkben számok emelkedett (30 fő, szerző megj.) a rajok nézve az ügyek szaporodása hasznosnak mutatkoznék is : mind azáltal, mint az ügyek első bírái sok ügyet kiegyenlítenek. Legtöbb ügyet még csírájában el-