Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kaiser, Wolfram—Völker, Arina: XVIII. századi prágai zsidó hallgatók a hallei egyetemen (német nyelven)

Z. T. auf dem Neuen Jüdischen Friedhof in Prag befinden. So stehen auch Mahnung und Gedenken am Ende dieser Betrachtung über eine Entwicklung, die von der progressiven halleschen Ära des frühen 18. Jahrhunderts ausging und in den Schrecken der nazistischen Epoche endete. Dabei hatten sich die Sturmzeichen bereits unmittelbar nach dem 1. Weltkrieg abzuzeichnen begonnen, als man an vielen deutschen Hochschulen dem Treiben bestimmter Burschenschaften und Landsmannschaften tatenlos zusah. Der durch seine antisemitischen Machwerke berüchtigte Rassist Arthur Dinter (1876—1948) hatte bereits im November 1919 mit wohlwollender Billigung des amtierenden halleschen Rektors einen Vortrag über die „Judenfrage" in einem Universitätsgebäude anmelden können! Noch schärfere Akzente setzen dann aber ab 1926 jene Hochschulverbände, die in ihren Kampf gegen den Marxismus den Antisemitismus einschließen und sich schon bald mehr und mehr in die Universitätsbelange einmischen. Als nach 1933 die Fluchtbewegung des jetzt an Leib und Leben gefährdeten Personenkreises aus Deutschland einsetzt, ist Prag für viele zur ersten Zwischenstation und damit zum Zielpunkt einer Exulantenbewegung in den dreißiger Jahren unseres Jahrhunderts geworden. Összefoglalás A fehérhegyi csata (1618) után 1732-ig összesen hat hulláma volt a szomszédos német tartományokba irányuló cseh kivándorlásnak. Ennek a mértékét sejthetjük abból az adatból, amely szerint csak Pirnában 1610 emigránst számláltak 1636-ban. Érthető, hogy az 1694-ben ünnepélyesen megnyitott Academia Fridericiana Halensis, valamint az ugyanakkor alapított Francke-féle árvaház és egyéb alapítványok felkeltették ezeknek a köröknek figyelmét is. August Hermann Francke (1663—1727) pietista eszméi a Halléban tanuló cseh diákok közvetítésével jutottak el szláv nyelvterületre, elsősorban Cesky Tesín-be, amely a cseh—lengyel nyelvhatáron van és elég közel a szlováksághoz. Négy hittudományi és öt orvostudományi hallgató jelenti eleinte Csehország és a hallei egyetem kapcsolatát, de az utóbbiak közül egynek az esetében sem sikerült x>kiratszerűen igazolni az orvosdoktori fokozat elnyerését. 1730 után nagyobb számban érkeznek orvostanhallgatók főleg Prágából és Brnóból, a két város zsidó lakosságrétegéből. Egy koblenzi hallgató levelének tanúsága szerint Halléban már 1703-ban megszüntettek velük szemben minden megkülönböztetést. 1724-ben avatják orvossá az első zsidó jelöltet. Csakhamar követik őt mások, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy 1741-re a prágai zsidóság már 14 000 főt számlál. Továbbiakban részletesen foglalkoznak a szerzők Abraham Kisch (1725—1803), Jonas Michael Jeitteles (1735—1804) életével és munkásságával, megemlítik a Korefforvosdinasztiát és az 1776-ban doktorált Joachim Hirscht. Befejezésül megemlítik mindennek szöges ellentéteként az 1933 és 1945 közötti korszakot, amikor a hallei egyetem orvosi karának három tagja került az üldözöttek jegyzékére, a negyedik pedig, aki ugyan nem Halléban, hanem Ausztriában élt és működött, öngyilkos lett. A cikk függelékeként táblázatos kimutatást közölnek a Hallei Egyetem Orvosi Karán végzett XVIII. századi csehországi hallgatókról és orvosavató értekezéseikről.