Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Bálint Sándor: Kozma és Damján tisztelete a régi Magyarországon
Besztercebánya: Lászlófalu (Laclava 1375), Turócliget (Háj, 1454), Nagyszalatnya (Velká Slatina, régi kápolna). Szepes: Szepesmindszent (Bijacovce), Bethlenfalva (Betlanovce), Hotkóc (Hotkovce). Nyitra: Kosztolna, Biskupice (Trencsén mellett), Késnyő (Ksiná). Kassa: Osztrópatak (Ostroviany, 153), Kuró (Kurov, 1841), Szekcsőalja (Siba, 1852, középkori titulus). Rozsnyó: Felsőfüge (1332, elenyészett). Győr: Felsőszakony, Bogyoszló, Városhodász (Markthodis, középkor). Szombathely: Rábakovácsi, Karacsfa (Hagensdorf, 1097), Bükkös (Beiling), Pinkamiske (Meschendorf, középkor). Székesfehérvár: Vérteskozma (1772). Veszprém: Zalaszántó (1236, freskómaradvánnyal), 1 " Pesze (1269), Vöröstó (1270), Kapornak (1330), Halimba (1341), Pösze (1383), Cece (XIV. század), Pakod (1496). Zalaszántó kivételével mind elenyésztek. Pécs: Kuzmin (Szerémség, ma Kukujevce filiája), Ladimirevci (Verőce). Vác: Alpár (1393, elenyészett). Világos, hogy mindezeket a dedikációkat, ábrázolásokat oltalomkérő célzattal ajánlották föl, hogy Kozma és Dámján mennyei közbenjárásával a közösséget megoltalmazza minden bajtól, betegségtől, járványtól. Bihar helység néphagyománya szerint valamikor magyarok és székelyek csatáztak egymással. A megszorult magyarokat Kozma segítette győzelemre. Ezért templomot építettek a tiszteletére. Jakó Zsigmond helyesen utal rá, hogy a történet a Dubnici krónika Szent Lászlóról szóló elbeszélésének változata. 19 Bandinus Márk idejében (1647) Moldvában a katolikus magyar Sztanfalva közelében állott egy fakápolna, ismereteink szerint az egyetlen Kozma és Dámján pártfogása alatt virágzó, hajdani katolikus magyar búcsújáróhely. A püspök elmondja, hogy éjszakának idején csodálatos fényű fáklyás körmenetek tűntek föl körülötte, énekszót is hallottak. Pünkösd ünnepére Moldvából és Erdélyből betegségben sínylődő búcsúsok szokták fölkeresni, meg is gyógyultak. Voltak olyanok, akik csak fogadalmat tettek a zarándoklatra, és máris jobban érezték magukat. Egyik alkalommal (1637) a kápolna a búcsúsok szeme láttára forogni kezdett. Vakok nyerték vissza látásukat, a bénák pedig lábra álltak Kozma és Dámján közbenjárására. Egy stanesti magyar ember felesége a végét járta, mire ő, Klára Mihály fogadalmat tett: Ha Jézus, az élet és halál ura Kozma és Dámján közbenjárására felesége életét és egészségét visszaadja, a nemrégen lerombolt kápolnát újjáépíti. Az asszony mindjárt magához tért, és napkeltekor ő is felkelt ágyából. Az ember „kezdetleges művészettel ugyan", de fölépítette a kápolnát. 1647 pünkösdjén öt labarum alatt szintén nagy tömeg gyűlt össze, amely magyarul énekelt a Szentlélek eljöveteléről, Mária örömeiről, az apostolokról, továbbá Magyarország védőszentjeiről. 18 Kozák Károly : A zalaszántói templom feltárása és környékének középkori története. Archeológiai Értesítő, 1962., 220, 1. 19 Jakó i. m. 351.
