Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Bálint Sándor: Kozma és Damján tisztelete a régi Magyarországon

KOZMA ÉS DÁMJÁN TISZTELETE A RÉGI MAGYARORSZÁGON BÁLINT SÁNDOR ozma és Dámján a középkorban hazánkban is az orvosok, borbélyok (felcserek) védőszentje volt. Tiszteletüket napjainkig számos emlék őrzi. Európai kultuszuknak legújabb értékes összefoglalása Anneliese Wittmann monográfiája,

1 amelyben csak egy-két magyarországi utalást találunk. Ez a körülmény föltétlenül arra ösztönöz bennünket, hogy a mi orvosi múltunk szakrális emiékeit is a nemzetközi szakkutatás rendelkezésére bocsássuk. Mi itt természetesen csak dokumentációra, a hazai anyag bemutatására törekszünk. Kozma és Dámján a keleti és nyugati egyházban egyaránt tisztelt orvos-testvérpár. 303-ban szenvedtek vértanúhalált. Ünnepük szeptember 27-e. Legendájukat a XVI. század legelején írt Érdy-kódex adja elő.

2 Kozma és Dámján (Cosmas et Damianus) orvosi pályára készültek. „Oly nagy malaszttal szerété őket Szentlélek Úristen, hogy mindent ingyen megvigyáznak vele. Nemcsak embereket, de még oktalan barmokat es. Mikoron egy szegény asszonyállat, kinek Palladia vala neve, minden jószágát orvosokra költötte volna, és semmit nem használt volna, végre mène ez szentökhöz, és teljességgel megvigaszék. Azon való őrültében ada néminemű ajándékot szent Damjannak, és mikoron semmiképpen el nem akará venni, az asszonyállat megesküdék, hogy egyebet nem tenne benne. Es neki engede úgy, hogy nem az ajándéknak kívánságáért venné el, de az asszonyállatnak ajojtatosságáért, és hogy Istennek szent nevét hiába ne venné. De mikoron szent Kozma azt hallotta volna, ottan megparancsoló, hogy holtok után az ő testét atyjafiának testével együtt ne temetnék. Azon másod éjjel Krisztus Jézus Szent Kozmának megjelenek, és ő atyjafiát megmenté, hogy nem vetkőzött volna." A két testvér a császári helytartónak megtagadta a bálványimádást, ezért az minden módon megkínoztatta, majd pedig megölette őket. A hívek csak arra emlékeznek, hogy Kozma meghagyta : ne temessék egy sírba őket. „Azonnal egy nagy bihal odajőve és emberi szózattal monda, hogy koporsóba temetnék az szentöket." 1 Wittmann, Annaliese: Kosmas und Damian. Kultausbreitung und Volksdevo tion. Berlin, 1967. 2 Nyelvemléktár V. Budapest, 1876., 338.