Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Sallay Kornélia: Az „aphtha" szó használatáról
AZ „APHTHA" SZÓ HASZNÁLATÁRÓL -A SZÓ JELENTÉSÉNEK ALAKULÁSA 2500 ESZTENDŐ SORÁN SALLAY KORNÉLIA A Z aphtha fogalma együtt született az orvostudománnyal ; mindkettőnek atyja Hippokratész és a klasszikus görög kultúra. Az aphtha szó tartalmi alakulását végigkísérve a hozzáfűzött elméletnek, a nedvtannak a sorsát is végigkövethetjük. A mágiából—kuruzslásból a gondolkodó elme azáltal formált tudományt, hogy szakított a beteg panaszai szerinti kategorizálással és külső megjelenés szerint osztályozta a betegségeket. Az aphtha szó példáján ezt rögtön igazolhatjuk. Hippokratész, aki az aphtha szót először használta, beszél újszülöttek és kisgyermekek aphtháiról, nők genitáliáinak aphtháiról, nemi betegek száj-aphtháiról, sőt egy bronchíectasiás (vagy tüdő-gangraenás) beteg köpetéről és ilyenképpen: ,,a köpetben levő szilárd részecskék aphtha-szerű részek és a tüdő aphthás fekélyeiből származnak" 1 . Ez utóbbi szóhasználatból kiderül, hogy mit is értett Hippokratész aphthán: szemben az ép nyálkahártya nyákbevonatával, nyákhártyájával, Hippokratész aphthán kóros bevonatot, kóros hártyát, mai elnevezés szerint álhártyát értett. A látottakhoz magyarázatot is fűzött, tudományos igényű magyarázatot. A kos-i iskola — mely Hippokratészi adta — átvette és továbbalakította az Ázsiából, Egyiptomból jött orvosi tanokat. Az asszírok a vért tekintették az élet legfőbb forrásának. Hippokratész a szervezet négy alapelvének minőségi és mennyiségi megváltozásaitól származtatta a betegségeket. Ez az elmélet azonban akkor még nem gátolta az orvosokat a józan és közvetlen megfigyelésben. Az ókor elmúltával az orvostudomány visszaesett. A középkor egyáltalán nem kedvezett a tudományos gondolkodásnak. Hippokratész és iskolájának tanításai dogmákká merevedtek, tudományos szemléletüket misztikus spekulációk váltották fel. A humoralpathologia krázis-tana megbénította az orvosok gondolkodását. Az újkor hajnalán tett nagy felfedezések is, mint például Harvey-é, csak módosíthatták, de nem szüntethették meg a tudománytalan magyarázgatást. A XIX. században is még érvényben levő metastasis-tan értelmében pl. nem volt szabad elmulasztani bizonyos bőrbántalmakat, mert azokat kóros nedvek eltávozásának tekintették, melyek ha nem ürülnek ki a bőrön át, a belső szerveket támadják meg. 1 Hornyánszky Gy. : A Hippokratesi Corpus Dermatológiája. Szeged, 1927. 18.
