Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Sallay Kornélia: Az „aphtha" szó használatáról
DISSERTATIO JNAUG U RALIS MEDICO- PR ACTICA Az aphthák szerencsére nem tartoztak ezek közé a nem gyógyítandó betegségek közé. Egy kéziratos XVI. századbeli összefoglaló munka, az ún. kolozsvári orvosi könyv például nagy részletességgel foglalkozik a száj nyálkahártya gyulladásaival „A szájban való hőfakadások (aphthae, aleola)" című fejezetben. Az elváltozásokat humoralpathologiai szemlélet alapján értékeli és különböző főzeteket ajánl gyógyszerül. Azonban az aphthák kezelése ekkor már nemcsak az orvosok feladata volt. Gyógyították azt a borbély- és fürdősebészek is, akik általában a száj betegségeit, köztük a fogakét is, gyógyították. A pap-orvosokat ugyanis a XI—XIII. század zsinatai ismételten eltiltották a sebészi tevékenységtől és emiatt később a világi orvosok is méltóságukon alulinak tartották a manuális orvosi beavatkozásokat. A sebészettől magát megfosztott, de magát azért egyetemesnek nevező orvostudomány a XVIII. század végén specializálódott. A lenézett sebészetből is kinőtt több önálló szakma, így a fogászat is. Török dúlta hazánkban ekkor még nem voltak fogorvosok. Sebészek végezték a fogászati beavatkozásokat és az aphthák kezelését is. Egy 1702ből való kézirat tárgyalja a sebészvizsga, az „examen chirurgicum" kérdéseit. Közöttük találjuk ezt: „Mit mondanál aphthának, szájkelevénynek?". Az aphthás gyermekeket azonban, úgy látszik, mégsem adták borbélykézre. Csapó József, debreceni városi főorvos 1771-ben „Kisgyermekek isputálja" címmel megjelent gyermekgyógyászati munkája tárgyalja az aphthás szájgyulladást a „Szájban apró kelevények"-ről szóló fejezetben 2 . A XVIII. század végi orvostudomány állását és benne az aphthás kórképekről alkotott tudományos felfogást jól megismerhetjük Plenck József Jakabnak (1735—1807), a nagyszombati, majd a budai orvosi kar professzorának tankönyveiből. Plenck rendszerező hajlama megfelelt a kor követelményeinek. 1770-ban QUAM CONSENSU ET AU CTO Rl (ATE EXCKLLF.NTiSSIMI AC ILLISTRISSIMI DOMIM PRAESIDIS ET DIRECTOR IS PERILLUSTRIS AC SPECTABIU.S DOMINI D E C A N I , NEC NON CLARISSIMORUM AC CELEBERRIMORUM D. D. PROFESSOR UM ' PRO , DOCTORIS MEDICINÁÉ EAÜREA* RtTE OBTiNESOA IN ANTlQUISSIMA ATQL'E CFXF.BERRIMA UNIVERSITATE VI N D OR ON ENS I PUBLICAE ERUDITORUM DISQUISITION! SUBM1TTIT . Uerrmetnnus Joffe, Honorai Pt.ihieriii ... InTtiojci idoem ditpnubiinr in »edibujTJtmtrsiia Men.!. Apriii, 1836. — n —irrmriiiii il r i m , — Vindobonae. ! Ex Typogr.phi» Ftrdintnd! Ulli MDCCCXXXVJ. •Huszár Gy. : A magyar fogászat története. Budapest, 1965.
