Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Meigs, J. Wister: Kontagionisták, antikontagionisták és a gyermekágyi láz (angol nyelven)

adták csaknem változtatás nélkül a Gyakorlati Orvostan Cyclopediájában, és így leszögezték a többé-kevésbé hivatalos angol doktrínát. Meigs antológiájában megjegyzi, hogy hallgatók számára állította össze és különösen melegen ajánlja figyelmükbe Gordont. Ekkor még nem foglalt állást a fertőzéses elmélet ügyében. 1843 februárjában, csaknem 1 évvel később, Holmes megírta tanulmányát, s csaknem azokat az angol szerzőket idézte, mint Meigs. Gordon nézeteit ő is az olvasók figyelmébe ajánlotta. Titokzatos dolog marad, hogy miért támadta a Philadelphiáikat és különösen Meigst — minden magyarázkodás nélkül. (A philadelphiaiakkal szemben táplált előítéletét táblázatos és statisztikai formában is ábrázoltuk.) Kontrasztként ide kívánkozik McClintock magatartásának megemlítése. Ő még dogmatikusabb volt 1848-ban, mint Holmes 1843-ban, és ő is bűnözést emlegetett 1848-ban. De McClintock nemcsak módosította később nézeteit a fertőzési elmélettel szemben, hanem felhasznált anyagot Meigs könyvéből, hogy vázolja megváltozott nézeteit, mint „már kevéssé contagionista". Mikor először észrevettem, hogy Holmesnak a philadelphiaik ellen intézett támadásai koholmányokon alapultak, arra gondoltam, hogy a kérdés nyitja a tradicionális Boston—Philadelphia közötti versengésben keresendő. Holmes büszke volt Bostonra és New Englandre, s emellett ügyes író is. Ezek azonban nem elég tények, ha közrejátszottak is. A támadás struktúrája nagyobb vonalúnak látszik. A kínzott anyaság kiáltott és Holmes válaszolt. A rejtvény kulcsa, hogy Holmes valójában költő volt. Tanulmánya a gyermekágyi lázról : költemény prózában. Holmes tanulmánya figyelemre méltó példája egy költő-történész művének. Ma is érdekes olvasmány. Poetikusan ábrázol tudományos problémát. Holmes felhasználja a tudományt nézetei igazának bizonyítására. Ahol pedig a tények nem segítik az általa óhajtott nézet igazolására, a költői szabadsághoz folyamodik. Például 1843-ban a philadelphiai Meigs és a bostoni Channing hasonló nézeteket nyilvánított a gyermekágyi láz fertőző voltáról, hasonló eljárásokat ajánlottak a szülészek számára: Holmes mégis az ellenkező oldalra állította őket. Feltűnő kontrasztként Semmelweis monográfiája a tudományos tények tömegét közölte, érzelmi kitörések kíséretében. Ma olvasva tudományos része világos, de az érzelmi részek csökkentik a szerző üzenetének hatásosságát. Az orvostudomány szempontjából Semmelweis teljesítménye monumentálisnak mondható, mégis vannak hibái, mint ahogy tisztelői is említik. Holmes hívei viszont, elragadtatva költői művészetétől, nem tudnak hibát felfedezni tanulmányában. Holmes valójában költő volt, akinek a hatás fokozásához szüksége volt egy gazemberre. Erre a szerepre nem volt alkalmas ember, így megteremtett egy képzeletbeli Charles D. Meigst, aki így került be a történelembe. Élesen figyelte az orvostudomány új törekvéseit és megtalálta Meigs antológiájában a gyermekágyi láz átvihetőségének vitathatatlan tényeit. Mivel Meigs nem tett idevágó nyilatkozatot, Holmes lényének orvos-ügyvéd fele megkísérelte Meigst rábírni ilyen nyilatkozat megtételére. Meigs plagizálással vádolhatta volna, ha saját magát ártatlannak érzi. De Meigs 11 évig nem vett tudomást Holmes-ról, talán Holmes emiatt vélte valóban bűnösnek. 1854-ben pedig Meigs irracionális kijelentései, melyekkel elvetette a fertőzés lehetőségét, megerősítette Holmes felfogását vele kapcsolatban. Ez után még Meigs jellemét is támadta. Holmes ügyessége — mellyel az anticontagionizmust tette meg a makacsul fennálló gyermekágyi láz magyarázatának — széles körben elismerést váltott ki. Támadásait fenn tudta tartani, mivel 1849-ben felhagyott minden orvosi gyakorlattal, és sohasem folytatott szülészeti gyakorlatot, kivéve pár sima szülés levezetését. így poétikus elképzelései sohasem ütköztek meg a rideg realitással, mely mind a contagionis-