Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Meigs, J. Wister: Kontagionisták, antikontagionisták és a gyermekágyi láz (angol nyelven)

ták, mind a szkeptikusok részére egyformán emelkedő anyai halálozási számot jelentett. Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy a 19. sz. közepén és végén fellépett gyermekágyiláz-járványok nem tulajdoníthatók az anticontagionistáknak, hanem a nem megfelelő contagionista nézeteknek. Az angol típusú contagionizmus nem birkózhatott meg az anesztézia, különösen a kloroform és sebészet kockázataival és a nők szülés közbeni vizsgálatai számának növekedésével. Az egyetlen klinikus, aki ésszerűen hatásos programot dolgozott ki megfigyelései alapján, Semmelweis volt — aki idő előtt meghalt. Amíg előre nem haladt a bakteriológia, a szülészeti gyakorlat nem tudta megközelíteni a költőien ideális helyzetet. A nem megfelelő tájékoztatás és módszerek, a környezeti kockázat, amelyen nem tudtak úrrá lenni, az ismétlődő támadások, mint minden más emberi teremtményt, a 19. századi szülészeket is visszavetette. Hangot adtak félelmeiknek, hibáztatták saját magukat is, megtették kötelességüket a mindennapi gyakorlatban, mégis gyakran előfordultak a halálesetek, amelyeket nem tudtak elkerülni.