Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Meigs, J. Wister: Kontagionisták, antikontagionisták és a gyermekágyi láz (angol nyelven)

érezhette magát, mint akinek minden pillanatban nyakán lehet a kötél. Ne felejtsük el, hogy ez az érzés elkísérte őket egészen az antibiotikumok elterjedéséig. Semmelweis és Holmes szerepét részletesebben kell megvizsgálnunk. Mint klinikus és a gyermekágyi láz legyőzője, Semmelweis maga klasszist jelentett. Logikusan tért át egyik megfigyelésről a másikra, és szisztematikus észleléssel, tapasztalással aprólékosan feltárta kortársai tévedéseit. Ragaszkodott ahhoz a felfogáshoz, hogy a ható anyag „bomló szerves állati anyag", és hogy e részecskék elpusztításához hatásos eszköz kell. Nemsokára felismerte a kiváltó okok különböző fajtáit, beleértve a bármilyen gyulladásból származó purulens anyagot. így elvetette az egyetlen fertőzési mód lehetőségének eszméjét. Ezzel együtt kidobta a fel nem tárt epidémiás okokat, a kozmikus vagy klimatikus tényezőket. Helyette minél részletesebb antiszeptikus program végrehajtását követelte, az egész környezet, műszerek teljes sterilizálását és az egész személyzet részéről a legalaposabb klóros kézmosást. Semmelweist a gyermekágyi láz területén szerzett nagy tapasztalata segítette ahhoz, hogy elvesse az angol fertőzéses teóriát, és hogy egész tanulmányt szenteljen e kérdésnek két évvel nagy műve kiadása után (1858). Amikor elvetette az angol felfogást, némileg szembekerült Oliver Wendell Holmes nézeteivel, illetve az általa ajánlott szükséges rendszabályokkal. Homes 1843. február 13-án előadást tartott Bostonban, az Orvosi Haladás Társaságában. Címe „A gyermekágyi láz fertőző volta" volt, és a bevezető fejezetben ezt mondta: „A betegség annyiban fertőző, amennyiben orvosok és ápolók révén átvihető betegről betegre". Megállapítja, hogy a betegség megelőzhető és leszögezi, hogy bármelyik orvos gyakorlatában előforduló bármilyen méretű betegségszéria bűnnek tekintendő, és a társadalomnak ennek megfelelően kell ellenük eljárnia. A kinyomtatott értekezés széles körű tetszésre talált. Éppen olyan meggyőzőnek hat ma, mint annak idején, 1843-ban. Az alábbi felsorolás bemutatja tanulmányainak időrendjét: 1795, Alexander Gordon felvetette, hogy az orvosok és szülésznők lehetnek a gyermekágyi láz közvetítői, 1832. Lee monográfiája a fertőzés elméletére támaszkodik. 1842. C. D. Meigs publikált egy antológiát Gordon, Armstrong, Hey és Lee írásaiból, de nem nyilvánított véleményt a fertőzéssel kapcsolatban. 1843. O. W. Holmes megjelentette tanulmányát, melyben erősen kritizálja a philadelphiaiakat és különösen Meigst. 1845. Holmes tanulmányát dicséri az England's Registrar General. 1848. Meigs elutasítja a fertőzési teóriát, először nyomtatásban. 1850—53. Meigs ismételten kifejti ellenvetéseit különböző könyveiben. 1854. Meigs publikál egy monográfiát a gyermekágyi lázról, ebben is tagadja a fertőzési elméletet és hivatkozik Holmesxz, McClintockrz. 1855. Holmes újra kiadja tanulmányát, hosszú bevezetéssel, melyben hangsúlyozza Meigs hozzá nem értését. 1856. és a következő évek: Meigs nézeteit a fertőzésről minden oldalról támadják és elvetik (Meigs 1869-ben halt meg). 1855—1890. állandó gyermekágyi lázjárványok. I860., 1861., 1883., 1891. Holmes ismételten támadja Meigst és az anticontagionistákat. Észrevehető a fordulat 1842—43-ban. 1842-ben Meigs újra kiadta három contagionista és egy szkeptikus felfogású orvos tanulmányát a gyermekágyi lázról. Ezek az angol iskola elismert tekintélyei voltak. Robert Lee monográfiáját 1832-ben újra ki-