Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

SZEMLE — KÖNYVEKRŐL - B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben (Buzinkay Géza—Vida Mária)

mann az utolsó német paracelsistáról, J. G. Rademacherról emlékezett meg. A. Dyk Paracelsus Paramirumát a mai természettudomány szempontjából értékeli. S. Domandl Paracelsusnak a mai iskolai nevelésben történő kifejezésre juttatásáról és értékeléséről beszél. A megemlékező kötet nagy természettudomány- és gyógyszerésztörténeti anyagából ki kell emelnünk H. Hommának a kórbonctannak az orvostudomány egészében betöltött szerepével foglalkozó dolgozatát és Schulteisz Emilnek a luxemburgi-házból származó Zsigmond császárnak orvosairól írott munkáját, amelyben a magyarországi késő középkori orvostudomány és gyógyszerészet történetével foglalkozik. F. Czeike a bécsi gyógyszerészek történeti érdekességű gyűjteményeivel, M. Krüger és W. Schneider a gyógyszerészeiben használatos tinktúrák történetével, G. E. Dann, H. Molitor és R. Schmitz a gyógyszerészet történetének különböző problémáival foglalkoznak. A kötet bizonyítja, hogy a gyógyszerészet és orvostudomány múltjának feltárásával és méltatásával saját munkánk és tevékenységünk megbecsülését szolgáljuk. Bugyi Balázs B. Nagy Margit : Reneszánsz és barokk Erdélyben. Művészettörténeti tanulmányok. [The Renaissance and Baroque in Transylvania. Studies in History of Art.] Bukarest, Kriterion, 1970. 356 1., 48 t. Magyarország mai területéről a XVII. század második felét megelőzően szinte csak nyomokban származik egy-egy tárgyi emlék — vagy inkább emléktöredék. Ezt a területet sújtotta leginkább a török megszállás. Történeti jellegű kutatásoknál ma is Erdély és a korabeli királyi Magyarország legpolgáriasultabb, legfejlettebb területe, a Felvidék szolgál a nélkülözhetetlen tárgyi, építészeti emlékek többségével. Erdély és a hajdani Felvidék történeti szemléletű kutatása elképzelhetetlen a magyar múlt bárminemű megközelítésekor. Nemcsak analógiákkal szolgálnak, hanem sok esetben az egyedüli kutatási anyagot nyújtják. Az első világháború után ezek a területek Románia, illetve a megalakuló Csehszlovák állam részei lettek. További tudományos tanulmányozásuk magyar részről nehezebbé vált márcsak a közbeékelődött országhatár miatt is, a kutatások célkitűzéseit pedig mindkét oldalról sokszor színezte a politikai érvek kovácsolásának vágya a tudományos megismerés szándéka helyett. Mindezeknek és a politikai eseményeknek következményeképp, visszahatásul és félreértett „tapintatból" a második világháború után viszont több mint egy évtizedig látszólag tudomást sem vettünk a történeti Magyarország e fontos és szerves részeiről. Csak az utóbbi évek hoztak némi haladást e téren, reményt keltve, hogy a későbbiekben az érdekelt országok egyre kevesebb elfogultsággal, s egyre inkább közös erővel kutassák a közös múltat. Ezen „első fecskék" egyik jelentős kiadványa ez a Romániában megjelent kötet, az erdélyi B. Nagy Margit műve. A kötet tanulmányai tárgykörüknél, megírásuk szempontjaiknál fogva elsősorban a művészettörténet és a művelődéstörténet számára fontosak, de az áttételes kapcsolaton túl az orvostörténelem számára is érdekesek mindabban, amit a címben jelölt korszakok életviszonyaira vonatkozóan feltártak.