Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

ADATTÁR - Kapronczay Károly: Regéczy Nagy Imre (1854—1891) levelei a boszniai okkupáció idejéből

„nemsokára" eddigileg már a nyolczadik hónap, s talán lesz majd egy egész esztendő. Ha az ember biztosítva volna a felöl, hogy hazamenetelekor kívánata szerint való állásba léphet, akkor az ittléte nem okozna aggodalmat mert a viszonyok nem épen kétségbeejtők, különösen egy olyan ember, a ki hivatásánál fogva katona, itt nagyon jól érezheti magát, de rám nézve az időveszteség pótolhatatlan, a melyet a Boszniában maradás okoz ha otthon nyugodtan hagytak volna, azóta már biztosan magántanár volnék szemészetből, s hogy a mostani körülmények közt mikor fogok odajutni, az nagy kérdés. . . . . •.. Belky

13 írt a napokban levelet, tudatva, hogy az anyja meghalt, és néhány örvendetes pesti újságot. így a többek közt, hogy Schulektől elmegy a vidékre praktizálni egy volt gyakornok, a ki az asszisztenciára versenytársam volt. Ez anyiban örvendetes hír, mert Schulek a volt gyakornoka iránt némileg lekötelezve érezte magát a miért nála most már csaknem három év óta mint gyakornok megmaradt, s hogy most elmegy, ily méltányossági szempontok nem fogják megkötni a kezét. Ha egyszer ott vagyok, s egy bizonyos ideig külföldön is utaztam is az állam költségén, akkor a jövőm felett aggódni azt hiszem többé nem lesz okom. Különben én most sem aggódom, és nem is gondolok arra hogy valaha kényszerítve legyen a vidéki praktikához folyamodni. . . . . . . a mint tudod, itt széles területekre terjed ki az én működésem. A múlt szombaton kilovagolok Oravicára a hol a rendes katonabetegeken kívül egy tüdőgyulladásos olasz munkás betegem is volt, az út oda és vissza 21 kilométer, több mint harmadfél mérföld, s a mint ott vagyok jön egy hadnagyunk tudósít, hogy a Maljevicán fent egy török munkásnak egy nagy kő összezúzta a lábát, siessek fel. Siettem fel, a Maljeviczai telep még 12 kilométer Sibosicától, hanem mire felérkeztem, a sebesült elvérzés miatt meghalt, sőt teljesen hideg volt — úgy hogy sajnálatomra egyebet nem tehettem, mint hogy a halálesetet bizonyítottam. Ha egy órával előbb odaérkezhettem volna, a török nem halt volna meg. E napon egy folytában lovagoltam 45 kilométert, azaz csaknem 6 mérföldet. . . ." 11. REGÉCZY NAGY IMRE LEVELE REGÉCZY NAGY JOLÁNHOZ (Bjelina, 1879. ápr. 25.) „... A hazamenetelem felöl semmit sem írhatok. Az országházban tett interpellátióra a miniszter azt felelte, hogy reméli e hó folytán felszabadítja a reservorvosokat, külön folyamodványnak nem hiszem hogy eredménye lenne, ideiglenes szabadsággal nem kezdhetnék semmit. Az egyetemen az élettannál megüresedett állást nem foglalnám el semmi esetre, épen mert a szemészethez akarok menni, és 13 Regéczy Nagy Imre barátja, Belky János (1851—1892). Orvosi tanulmányait Pesten végezte, 1874-ben orvos-sebészdoktorrá, majd később szülész- és szemészmesterré avatták. 1878-ban törvényszéki orvostanból magántanár lett. 1883-tól kolozsvári egyetemi tanár.