Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

ADATTÁR - Kapronczay Károly: Regéczy Nagy Imre (1854—1891) levelei a boszniai okkupáció idejéből

nyolcz hónapi mulasztás után további egy-két hónap már nem sokat változtat, anyival is inkább mert itt jön a nyár, azaz a szünidő, és a szünidő előtt úgyse sokat tehetnék. Hogy hazamenve mit fogok kezdeni, azt nem tudom. Azt hiszem, hogy fogok helyet találni a szemészetnél, ha nem, akkor utazási ösztöndijjat kérek külföldre és onnan hazatérve bizonyosan kapok alkalmazást. ..," 12. REGÉCZY NAGY IMRE LEVELE REGÉCZY NAGY JOLÁNHOZ (Ham Sibosica, 1879. jún. 12.) „Kedves húgom ! A múltkor írt legutolsó levelemben levő hírek, a melyek hazamenetelemről szóltak nagyon is elsietettek voltak, a nagyon jellemző a katonai élet minőségére, a mikor a hadügyminisztérium egyenes rendeleteinek ily kevés eredménye van. Az eddig itt volt reserv orvosok felét elbocsátották a másik fele pedig itt maradt, a mig helyettük aktiv orvosok le nem érkeznek s minthogy kevesebben vagyunk felényivel, a tennivalónk kétszer akkorára nőtt, ez utolsó körülmény ugyan nagy baj mert könyen meggyőznénk, ha az tízszer akkorára nőne is, rám nézve az egész rendelkezésnek nem volt egyébb eredménye, hogy innen Sibosicáról Brekára transferáltak az ott levő 5-ik Feldspital 200 ágyból álló harmadrészét átvenni. Én azonban legközelebb a mikor Tuzlán voltam azt mondtam a hadosztályfőorvosnak, hogy miután úgyis nemsokára remélhetem a hazabocsátási engedélyem, most a legutolsó időben új helyre áttenni engem legalább is felesleges, ha eddig három hónapon át eltudtam lenni itt Sibosicán, akkor kihúzom még azt a rövid időt is itt, a mely a szabadságolásomig hátra van, anyival inkább mert itt a viszonyokhoz képest elég jól találom magam, és szívesebben maradok itt, mint lennék akár Brekára, akár Bielinára. Hogy daczára a nyilatkozatomnak mégis elküldenek-e, azt nem tudom, megvárom hogy jön-e helyettesítőm. Igaz hogy az itteni állomáson sok mindenféle nélkül el kell lennem, a mit feltalálnék nagyobb városban, de itt viszont az van meg számomra, a mit Brekán nem lelnék, a függetlenség. Működök mint önálló cheforvos, a kórházba három hónap alatt mindössze két beteget küldtem, a többit mind magam kezeltem, és az egészségi állapotot itt nagyon jó lábra hoztam, pedig embereink többet állanak ki, mint azok a kik Brekán vagy Tuzlán laknak. Azon kívül szabad vagyok, a tiszti kart hasonlítani se lehet az én tulajdonképpeni ezredem tiszti karához, mert az itteniek mind tanult művelt emberek úgy tudományos mint társadalmi tekintetben. A nagy fáradság enyhítésére egy fürdőt készítettem saját tervem szerint, lakásunktól pár száz lépésnyire forrásvízből, és ezt három hét óta már minden átutazó igénybe veszi, s magunk is naponta ötször is megfürdünk ( 15 méter hosszú, 8 m széles, 1 1/2 mély)".