Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

ADATTÁR - Kapronczay Károly: Regéczy Nagy Imre (1854—1891) levelei a boszniai okkupáció idejéből

egy patakot, amelynek vizével szomjunkat csillapíthattuk. A vízzel egész nap nagyon gazdálkodtunk, de még is délután már teljesen elfogyott minden készletünk, úgy hogy a sebeket se lehetett ki mosni, csak letörölgettük a vért és úgy alkalmaztuk a kötést. Természetesen este ezeket mind újra kellett kötözni. Az éjjet aránylag elég nyugodtan töltöttük. Nekem nem lehetett aludni, mert 9-en voltunk ugyan orvosok, de közmegegyezés szerint inspectiót a legfiatalabbnak kellett tartani, a ki az éjjel érkező sebesülteket bekötözze, és egyáltalában mint commendáns útján intézkedjen. A legfiatalabb véletlenül épen én voltam, s lelkiismeretes dolognak tartottam el nem aludni, pedig a múlt éjjel se hunytam be a szemem egy perezre se. Reggel aggódva vártuk a 6 órát, de elmúlt már 6 12° óra is, és ágyú szó még se hallatszott végre 7 órakor láttuk jönnei az ezredest — a ki a fiát a növekvő veszély elöl hozzánk menekítette és hallottuk tőle, hogy a csatának vége, Breka be van véve, és két zászlóalj már tegnap este behatolt a városba és bent is aludt. Mindnyájan megkönnyebülve sóhajtottunk fel. Az Este ezred egy fél nappal később érkezett kitűzött helyére, mint kellett volna, s így a felkelőknek menekülésre délkelet felé szabad útjuk volt. Az Este ezred ezredesét ezért azóta mint a szolgálatra alkalmatlant már nyugalmazták " REGÉCZY NAGY IMRE LEVELE REGÉCZY NAGY JOLÁNHOZ (Bielina, 1979. okt. 24.) „Kedves húgom ! Előbbi levelemben a Brekai ütközetet követő napon maradtam el, a mikor meghallottuk a várs be van véve, és hogy a csatának vége, a felkelők elmenekültek. Kimondhatatlan örömérzet szállott meg mindnyájunkat, úgy hogy még a sebeik miatt fájdalmat szenvedők is felvidultak. Reggelire főzettünk jó levest a szegény sebesülteknek, a kik szegények már 42 óra óta nem ettek semmit. A legutolsó étkezésünk ugyanis Turcicnál volt 16-án délben, és 17-én az ütközet napján ételnek színét se láttuk, sőt a mi több nem is gondoltunk rá, eszünkbe se jutott, késő éjszaka leöltünk ugyan egynehány birkát, és annak nyárson sütött füstölt és égetett húsából ugyan mi ettünk, de a sebesülteket ilyen táplálékkal ellátnunk nem lehetett, mert az talán még rosszabb lett volna a koplalásnál. Megújítottuk a sebesültek kötéseit és felrakattuk őket szekerekre, a melynek a Breka mellett rögtönzött hadi kórházba szállították őket. Előbb azonban összeszámoltuk. A Párma ezredtől 71 sebesült és 27 halott esett el, a Molináritól mintegy 20 halott és sebesült, a Vasa és Rodlich ezredek együtt se veszítettek annyit mint mi mert az egész divisió vesztesége 200 ember körül volt. Ebből kitűnik, hogy az újságoknak nincs igazuk, a mikor a többi jelen volt ezredek előnyére a Parma ezredet mellőzik, vagy csak alig említik meg. A Molinári ezredtől egy hadnagy esett el, valamint a Wasa ezredtől is, a Rodich ezrednél pedig egy kapitány sebesült meg. Nálunk szerencsére egy tisztnek se történt baja. .. ."