Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

ADATTÁR - Kapronczay Károly: Regéczy Nagy Imre (1854—1891) levelei a boszniai okkupáció idejéből

6. REGÉCZY N AG Y IMRE LEVELE REGÉCZY NA G Y JOLÁNHOZ (Bjelina, 1878. nov. 6.) „... Minthogy az elbocsátási engedély még nincs itt, és bár mindennap várjuk, megérkezéséről fogalmunk illetőleg sejtelmünk sincs, hogy valami okosat remélhetnénk az itteni unalmas esős időjárás mellett légy szíves pakkold be számomra a következőket : Helmholtz : Der Schall. Ambert : Physiologische Optik. Ezeket megtalálod a könyveim között és pedig ez utolsó a Gräfe—

Schmidt : Handbuch der ges. Augenheilkunde czimü sok kötetű könyvnek egyik kötetét képezi úgy hiszem IX. Optik, s ezeken kívül az én legutolsó értekezésemet : az alkalmazkodás befolyása a látásra, a melyik sárga táblába van fűzve, ezt németre akarom fordítani. . . ." 7REGÉCZY NAGY IMRE LEVELE REGÉCZY NAGY JOLÁNHOZ (Budapest, 1878. dec. 14.) „.. . Eljártam az ismerősöket

11 és délután voltam Jendrassik és Schulek tanár uraknál is, a kik azonban most sem mondtak egyebet mint a múltkor, a mi persze elég szomorú, de hát hasonló sorsa van már számtalan hasonló korú és állású embernek, s ennél fogva — bár nehezemre esik — meg kell nyugodnom a váltó ztathatatlanban, és elvárni a mig a katonaságtól maguk jószántából vagy talán költség hiány miatt hazabocsátanak. Az tény, hogy a tanári kar beavatkozásáról és jóakaratáról magasabb véleményem volt, és némileg kiábrándulásnak lehet nevezni azt az állapotot a melyben most vagyok, a menyiben azt hittem azelőtt, hogy az ember ha valakinek a jóindulatára érdemessé tette magát, akkor erre némileg építeni is lehet; de látom hogy ez nem úgy van, és általában a kényelmet mindenki előre helyezi, s nem hagyja magát kizavarni belőle még méltányossági szempontokból sem. Schulek is valószínűleg ebből az álláspontból indult ki, úgy hogy jelenleg semmit nem várhatok és nem is várok tőlük, míg a jövendőben talán még hasznomra lehetnek, a miért is nem akarok velők rossz viszonyba jönni és megmondani nekik a véleményemet egyenesen. ..." 11 Regéczy Nagy Imrét két hét szabadságra engedték, hogy meglátogassa beteg apját. Ekkor kereste fel állása ügyében Jendrassik Ernőt és Schulek Vilmost Budapesten.