Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
ADATTÁR - Kapronczay Károly: Regéczy Nagy Imre (1854—1891) levelei a boszniai okkupáció idejéből
Egy ideig mentünk az ezreddel, de mikor a sebesültek már nagyon kezdtek szaporodni, nem győztük olyan gyorsan kötözni őket, hogy az ezreddel haladhattunk volna, A sebesült hordozók rendezkedtek és hordozták hátra a sebesülteket, mi pedig a mikor bekötöztük küldtük őket tovább hátra a sebesült hordó kocsikra, és mentünk tovább az ezred után, a mely már akkor csapatokra oszlott szét és csatavonalat képezett. Többnyire 1—500 lépésnyire voltunk a csata színhelyétől és csakúgy süvöltözött körülöttünk a golyó mintha a csatavonalban lettünk volna. A sorlövések a mi részünkről egymást érték, de bizonyosan aránytalanul csekély kárt tehettek az ellenségben, mert azok el voltak rejtőzködve, és a visszavonulásukat is fedezte a bokros talaj. Egy golyó alig egy lépésnyire fúródott tőlem a földbe egy másik mintegy 10 lépésnyire tőlem lőtt agyon egy lovat, mögöttünk egy hátra maradt katona esett el. Alig 30 lépésnyire tőlünk pattant szét egy sprapnel, nagyot sivítva és durranva, a melyet a mikor jönni hallottunk, mindnyájan lehasaltunk az árokba. Mulatságos volt egyik társunk félénksége, a ki minden golyó sivításkor hasra esett, vagy a ló mellé bújt. És ez így tartott nyolcz óra hosszant esti 7 óráig. Ekkor a generális abba hagyatta a lövéseket, mert már alkonyat volt, és mi összeszedtük a sebesülteinket, azzal a tudattal hogy a holnapi nap még véresebb lesz mert Breska 10 még nincs bevéve, és ott a felkelők megerősített helyen vannak. Másnap reggel 6 órakor kellett az ostromnak kezdődni, e nap délután 4 órától kezdve 3 üteg ágyú (24 db) lövöldözte a várost estig, mert már annyira előhaladtunk, hogy Breskát látni lehetett a hegyről. A sebesültek elhelyezése igen nagy gondot adott, mert tulajdonképpen betegszállító kocsink csak négy volt, 16 sebesült számára mindegyik négy ággyal s azonkívül három közönséges szekér, a melyeket a kocsisostól együtt jövetelünk közben fogtunk el. Rendes körülmények közt, előkészített csatában elég is enynyi, mert ha ki van mutatva a kötöző hely, akkor a négy kocsi folytonosan szállíthatja oda a sebesülteket, s ha üres ismét újakat vehet fel ; de itt Verbandplatz nem volt, és úgy kellett elhelyezni a sebesülteket a mint lehetett. A kiknek okvetlenül feküdni kellett, azok a kocsikra mentek, a kik járni tudtak azok gyalog mentek a kocsi mellett, akik pedig gyalog nem mehettek, azokat felraktuk a szekérre. Néhány nehéz sebesültet, a kiknél a közeli halál előre látható volt, az útszélen szénából készített ágyon helyeztük el, bár szabály szerint mindenkit, a ki még él, a kocsira kell rakni, de nem volt hely. Végre így se boldogultunk. Este felé kénytelenek voltunk a szekereket előre küldve kipakolni, hogy új sebesült szállítmányt rakhassunk rajok. Ha a csata még csak egy órával tovább tart ! nem tudtunk volna mit csinálni a sebesültekkel, vissza kellett volna őket hagynunk, de szerencsére nem sokára beszüntették a lövéseket, és nyugodtabban rendezkedhettünk, összefektettük őket a szénára mind a földön s miután a nehéz sebesülteket még egyszer megvizsgáltuk, néhány kötést megújítottunk, elfáradva telepedtünk a tűz mellé. Az izgatottság elmúltával érezni kezdtük, hogy tegnap dél óta egy falat se volt a szánkban. Biztosság kedvéért hozzánk hajtották az ezred lábas jószágait is : azonnal leölettünk vagy tíz birkát, és darabokra vagdalva megsütöttük a húsát nyárson, természetesen sónk se volt, és az így megfüstölt, megégett és megsült vagy részben sületlen pecsenyét képzelhetetlen jó étvággyal fogyasztottuk el. Embereinket elküldtük vízért, s azok vagy egy órai keresés után találtak is Ma Brcko a Száva mentén.
