Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

ADATTÁR - Kapronczay Károly: Regéczy Nagy Imre (1854—1891) levelei a boszniai okkupáció idejéből

volt támadni, ha ellenállásra találunk, és így a bataillon hurrák-kiabálással rohant előre miután a fegyvereket megtöltötték. Ez volt az én első rohamom, és mondhatom hogy a szívem valamivel gyorsabban vert mint rendesen. A katonaság egyszer-egyszer megállott néhány sorlövést tett, és ismét tovább ment, én az ellenségből egy fiat se láttam, minthogy mindig hátul jártam, de sokan semmiesetre se voltak mert elmenekültek. A kik legelöl jártak, azok az ellenség számát 30—40-re becsülték csak. Mi pedig egy zászlóalj (600—700-an) voltunk. Az elmenekülteket üldözni akartuk, de azok már eljártak megbízásukban és elfürészelgették a Tinja folyó hídját, úgy hogy az mintegy öt ölnyi terjedelemben összedőlt és a behullott hídrészeket elhordta a víz. . . ." „... Itten

8 a házakban férfi, női és gyermek hullákra akadtunk, hogy kik gyilkoltak itt, arról fogalmam sincs mert senkit megkérdezni nem lehetett. Mintegy 500 lépésnyire a várostól az út mellett ülve egy nyomoréktörököt találtunk, a ki járni sem tudott. A generális bekötötte a szemét, abból a nézetből kiindulva, hogy kém lehet, nehogy az ezred számát és felszerelését meglássa, és mellé állított egy huszárt azzal a megbízással, hogy ha a kendőt leakarja venni a szeméről, lőjje agyon. Még nem haladt el a regiment egészen, amikor egy lövést hallottam, mintegy 20 lépésnyire tőlem. Én az ezred végén lovagoltam és míg oda értem, a szegény törököt valamelyik katona puskájából még egy lövés érte úgy hogy én már csak a holttestét láttam véresen elterülve a földön ..." 4. REGÉCZY NAGY IMRE LEVELE REGÉCZY NAGY JOLÁNHOZ (Bjelina, 1878. okt. 9.) „. . .A várost

9 elhagyva egy embert fogtak el, mint épen lőni akart ránk, kezében felhúzott és töltött pisztollyal. Szép termetű mintegy 24 éves himlőhelyes fiatal ember volt, és teljes megnyugvással jött utánnunk összekötözött kezekkel. Sajnáltam szegényt, mert biztos volt, hogy mihelyt ütközetre kerül a sor rögtön agyonlövik. Ugy is történt. 11 órakor jobbról balról lövöldözni kezdtek ránk, s csakhamar jött a parancs, hogy a foglyot le kell lőni, mert a mellé őrül állított katonákra másutt van szükség. Hogy a helyzetet jobban elképzelhessd, utunkat az avas tetején a mi szőlőnk felé vivő úthoz hasonlítom, csakhogy háromszor olyan széles volt és jobbról balról részint erdőség részint bokrok, cserjék vagy pedig kukoricza ültetés volt, a melybe belátni lehetetlen volt. 30—50 lépésnyire oldalt őrök mentek be a kukoriczába, s azokat időnként újakkal váltották fel. 11 órakor mondom, lövöldözni kezdtek ránk, s néhány perez múlva már egy emberünk a földre esett a lábán átlőve : kiléptem a sorból és néhány sebesült hordozóval kötést csináltam, mellettem jobbra balra hullott a golyó, szerencsére egy se ért. Ekkor az ezredet előre engedtem menni, én magam leghátul maradtam az ezred végén a hol akkor már a többi orvosok is összegyűltek. 8 Ma már nem azonosítható helység. 9 A 8. sz. jegyzetben szereplő helység. 14 Orvostörténeti Közlemények 62—63