Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

ADATTÁR - Kapronczay Károly: Regéczy Nagy Imre (1854—1891) levelei a boszniai okkupáció idejéből

1. REGÉCZY NAGY IMRE LEVELE REGÉCZY NAGY MIKLÓSHOZ (Verbanja, 1878. szept. 8.) „Kedves Apám ! A mikor a legutolsó levelemet Laze-ról a postára adtam, akkor tudtam meg hogy már ismét tovább kell menni, mert az ágyúink holnap érkeznek és azoknak helyet kell adnunk a most megszállt falvakban — csakugyan másnap azaz tegnap éjjel egy órakor feltrombitáltak bennünket és 1 1/2 órakor indultunk tovább Slakovein át Ovalikra a hol a törzstiszti kar elszállásolva volt és innen, Komleticén át a Morva folyón átkelve és egy nagy erdőségen áthaladva rövid pihenéseket tartva és egész nap egy kis szalonnánál egyebet nem éve (a legénységnek még az se volt) kimondhatatlan fáradsággal Verbanjára értünk. Az ezrednek egy tizede útközben kidőlt a fáradságtól és ott maradtak fekve ! azok lassan jöttek utánnunk, de ma reggélre már az egész ezred ismét együtt volt; és lábfeltörésnél egy ebb fontosabb következménye a nagy marsnak egy emberre nézve se volt. ..." ... Ha most szemészeti eszköztáram volna, szép alkalmam volna használatba venni : néhány asszony a városból összegyűlt (hályogosak) és mindent ígérnek, csak gyógyítsam meg, azt mondják hogy itt a környéken egy orvos sincs a ki szembajokat gyógyítani tudna, pedig Vukovárig mentek már. . . ." 2. REGÉCZY NAGY IMRE LEVELE REGÉCZY NAGY MIKLÓSHOZ (Bjelina, 1878. szept. 24.) „. . . A Katonaság élelmezése nagyon hiányos volt. 13-án délben kapott a katonaság húst, hogy ételt főzhessen magának. Délután mégegyszer osztottak húst, s miből a legénység az éjjen át reggelre levest főzhessen, mert előreláthatólag, másnap nem fognak enni kapni, Brevnikba menet az úton három óra hosszat vert az eső és mindenöket átásztatta, még a bőrzsákba zárg holminkat is. Este 7 órakor czélhoz értünk de az eső még azután is esett egy jó óráig. Wlkowszky Gyulával együtt csináltattunk magunknak deszkából és szénából ágyat úgy hogy nem kellett a sárba feküdnünk, s hála a táskába zárt és csak félig felolvadt csokoládénak némileg még éhségünket is csillapíthattuk. Szerencsére az éjj szép volt és reggelre ruháink is kiszikadtak úgy ahogy! Reggelre a helységből összeszedtük a fegyvereket : csupa régi kovás puskák és pisztolyok, török hadzsárok. A katonaságnak megtiltották a lopást, de az éhség legyőzte a tilalmat és délre mintegy harmincz disznót és malaczot, egy ökröt egy burnyút meg négy juhot szedtek össze, a melyet a katonák összefogdostak és levágtak, Természetesen a jelentkező tulajdonosoknak megtérítették a kárt, és