Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - R. Pető Mária: Adatok az állatgyógyítás ókori történetéhez
ADATOK AZ ÁLLATGYÓGYÍTÁS ÓKORI TÖRTÉNETÉHEZ R. PETŐ MÁRIA A Z ókori társadalmak gazdasági életének alapja — néhány különleges esettől eltekintve — a mezőgazdasági termelés volt. A természeti adottságoknak megfelelően vidékenként eltérően fejlődtek az egyes művelési ágak, a növénytermesztés, az állattartás, a halászat és a vadászat. A termelés fejlődése igen korán létrehozta a maga szakirodalmát. így az állattartás, majd a tudatos, tervszerű tenyésztés gyakorlata magával hozta az állatok gyógyításának szükségességét, az állatorvoslás tudományának kialakulását. Az állat az ókori gazdaságban komoly értéket jelentett, amelytől gazdája nem szívesen vált meg. Az állatállomány korabeli értékére utal a pénz latin neve: pecunía, amely a pecus: „jószág" szóból származik. Augustus császár kortársa, Varró szójátékszerű, de mély tartalommal bíró magyarázatát adja e nyelvi jelenségnek: „Nam omnis pecuniae pecus fundamentum" 1 . Az állatgyógyítás történetének vizsgálata a legtávolabbi múltba vezet bennünket. Valószínűleg már az írás megjelenése előtt is ismert az ember olyan gyakorlati eljárásokat, amelyekkel a gyengélkedő állaton segíteni tudott, de sajnos erről a korszakról e tekintetben csak homályos elképzeléseink vannak. Az ókori keleti kultúrák fejlett mezőgazdasággal rendelkeztek, értettek többek között az állatok tenyésztéséhez és gyógyításához is. Hammurábi híres törvénygyűjteményében két helyen szerepel az állatorvos honoráriumának megállapítása 2 : „Ha marha vagy szamárorvos akár marhán, akár szamáron nehéz sebet ejtvén meggyógyította azt: a marha, illetve a szamár gazdája az orvosnak 1/6-od siqlum ezüstöt adjon, díjazás fejében." „Ha a marhán vagy szamáron nehéz sebet ejtvén, annak pusztulását okozta: vételára 1/5-ét adja meg a marha vagy szamár gazdájának." Az 1. törvénycikkben szereplő pénzegység a siqlum (sékel) — egyes kutatók véleménye szerint — 8,14 grammot jelent. Ennek értékéhez tudnunk kell, hogy általában egy havi munkabér volt 1 siqlum, így az állatorvos díjazása komoly összeget jelentett. Az ókori Mezopotámia állatorvosai a kézművesek osztályához 1 Varró r. r. II/l: M. Nisard: Les agronomes Latins. Paris 1877. (Ford. Pető Mária; kézirat.) A teljes mű fordításán Kun József dolgozik. 2 Hammurábi törvényei. 224. és 225. §. Ford. Dávid Antal (kézirat).
