Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Sallay Kornélia: Az „aphtha" szó használatáról
vas . . . areola parva rubicunda cinctas ... Aphthae adultorum sunt afebriles, si febri stipantur, haec erit symptoma alicuis morbi, sie syphilidis, scorbuti, dysenteriae, diarrhoe ,.. tunque erunt aphthae symptomaticae. Aphthae neonatorum ac infantum febriles sunt, febris est symptoma aphtharum" 12 . Rokitansky 1842-től 1846-ig írja 3 kötetes nagy kórbonctankönyvét, amelynek 1846-ban, tehát utolsónak megjelent első kötetében tárgyalja a vér betegségeit, a dyserasiákat. Itt fejti ki humoralpathologiáját, amelyet maga is hiányosnak, azonban mint tárgykört, leginkább fejlesztésre méltónak tart. 1846-ban azonban a cellularpathologia napjára ébredt a világ; a 25 éves Virchow Berlinből teljes egészében visszautasítja Rokitansky krázis-tanát 13 . Követi őt ebben Hebra (1816—1880), a bőrgyógyászat híres bécsi tanára, a nagy reformátor, aki Rokitansky-tanítvány volt, mesterétől azonban csupán az anatomiai-pathologiai szemléletet vette át, a krázis-tant nem, „Eldobva minden humorális elméletet, a bőrbetegségeket az organizmustól független, önálló, idiopathiás betegségnek fogta fel. Lokalizáló elmélete — ámbár túlzásnak bizonyult — megteremtette a dermatologiának oly intenzív speciális művelését, hogy rövid pár évtized alatt az anatómiai, majd pathologiai irányon keresztül kialakult azon mai modern dermatologia, mely végeredményben ismét a humoralpathologiához tért vissza. A humorális elméletet manapság serologiának, hormonologiának hívják" 14 . Hogy az aphthák értékelésének és tárgyalásának sorsa mennyire összefüggött a humoralpathologiai elmélettel, arra jellemző, hogy Hebra az aphthákat nem tárgyalja 15 és ennek következtében iskolájának olyan neves tagjai mint Neumann 16 , Schwimmer 17 , Kaposi 18 sem foglalkoztak velük. Pedig hogy az aphtha akkor sem lehetett ritka, kitűnik a sok népi elnevezésből, amellyel hazánkban tájanként változóan illették az apró szájfekélyeket. Berde „A magyar nép dermatologiája" c. könyvében találjuk az aphthára ezeket a népi kifejezéseket: finkő (Szabolcs m.), eposz (Baranya m.), falat, pip (Erdély), fing, pinke (Vas m,), zsebre (Szarvas), zsebra (Abaúj m.). Ugyanannyi féle, ha nem több gyógymódról is olvashatunk itt 19 . Az aphthák gyakorisága mellett szól az is, hogy Schwimmer 1878-ban megjelent „A szájűr önszenvi nyáktelepei" c. monográfiájában, mely a leukoplakia buccalisról szól, a differentialdiagnosis fejezetben felsorolja a „zsebrét" is 20 . 12 Szabó F.: Diagnoses Morborum Cutaneorum Illorum Qui Manifestantur per alienationem formae cutis. Pestini, 1838. 20. 13 Stops, R. : Dermato-Venerologie. — Geschichte der Medizin, Szerk. A. Mette, J. Winter. Berlin, 1968. 11 Hornyánszky, i. m. 5. 15 Schulz, B.: Diagnostik der Hautkrankheiten in tabellarischer Ordnung nach Hebra's Vorlesungen, Wien, 1845. 16 Neumann, I. : Lehrbuch der Hautkrankheiten. II. Aufl. Wien, 1870. 17 Schwimmer E. : Bőrkórtan. Budapest, 1874. 18 Kaposi, M. : Hautkrankheiten. Wien, 1880. 39 Berde K. : A magyar nép dermatologiája. Budapest, 1940. 20 Schwimmer E. : A szájűr önszenvi nyáktelepei (Leukoplakia buccalis). Budapest, 1878. is*
