Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Sallay Kornélia: Az „aphtha" szó használatáról
Bizonyára gyakori volt az aphtha más országokban is, így Németország keleti felében, ahol Mikulicz (1850—1905) lengyel származású krakkói, majd breslaui sebészprofesszor működött. Az emberek azonban kis bajjal akkor még nem szívesen mentek orvoshoz. Mikulicz egyetlen eset kapcsán írja le, Michelsonnal együtt szerkesztett „Atlas"-ában, a róla elnevezett visszatérő aphthát. „N. N. 22 éves varrónő Königsbergből 1888 októberében kereste fel az Atlas egyik kiadóját tanácsért. Fél év óta periodikusan, 4—6 hetes időközben, a nyelv elülső szélén, igen fájdalmas, kis fekélyek támadnak. Egy örökléstanilag mindenképpen egészséges, semmiképpen sem syphilises, igen chlorosisos és szabálytalanul menstruáló lányról van szó. A nyolc hónapi megfigyelési idő alatt a fekélyképződés alábbi lefolyását figyelhették meg több ízben : egy új eruptio kezdetét az érintett hely fájdalmassága jelezte. Tüzetesebb megtekintéskor tűszúrásnyi, gombostűfejnyi hámhiányt lehetett észrevenni, mérsékelt gyulladásos környezettel. A következő napokban ez a hámhiány megnőtt és elmélyült, az alapot sárgás vagy sárgászöld lepedék borította, egyidejűleg megnőtt a széli gyulladás, néha duzzanat is keletkezett. Ha elérte csúcspontját a helyi elváltozás, ami a 4—5. napon következett be általában, könnyű stomatitist, vastag fehér nyelvlepedéket, a rágófogak lenyomatát a nyelvszéli részeken, nyáladzást lehetett megállapítani. Kimondott foetor ex ore nem volt. A 8—10. napra az egész ciklus lezajlott. Nemritkán azonban az történt, hogy rövidesen egy vagy néhány napon belül — újabb efflorescentia, sőt harmadik is támadt, úgyhogy egyidejűleg 2—3 különböző kifejlődési szakban levő erosio is jelen volt" 21 . Ma sem lehetne a visszatérő aphtháknak pontosabb leírását adni. Hét évvel később, 1898-ban megjelenő Mikulicz—Kiimmel : „Die Krankheiten des Mundes" c. sokat idézett könyvében, a gyulladásos szájbetegségek fejezetében ugyancsak megtaláljuk a „chronisch rezidivierende Aphthen" leírását, most már 3 eset kapcsán: „Ezen a néven mi (Mikulicz) t egy ritka, de jól jellemezhető betegséget írtunk le, melyről irodalmi említést más szerzőknél nem találtunk" 2 — Az l-es lábjegyzetben az Atlasra hivatkoznak. A 2-es lábjegyzetben ez áll: „Valami hasonló lehet talán a Flatau" (Dtsch. Med. Wchschr. 1891. Nr. 22) által leírt chronikusan visszatérő herpes". Majd tovább ezt írja: „Bizonyos hasonlóságot mutatnak az egyes eruptiók a stomatitis aphthosa eruptióival. Hogy szövettanilag is hasonló-e a folyamat, nem lehet megmondani, mert eddig nem volt alkalom megfelelő vizsgálatra. Valószínűleg itt (a visszatérő aphtháknál) trophicus zavarok játszák a főszerepet. Eddig 3 esetben láttuk a betegséget vérszegény, chlorosisos, 20—40 éves asszonyoknál" 22 . Mikulicz könyvének harmadik kiadása már halála után, 1912-ben jelent meg Kiimmel átdolgozásában. Még mindig mint ritka betegségről beszél a szerző a recidiváló aphthákról, amelyekről alig talált irodalmi utalást másoknál 23 . 21 Mikulicz, J.-Michelson, P. : Atlas der Krankheiten der Mund- und Rachenhöhle. Berlin, 1891. XXX. tábl., 2—3. ábr. 22 Mikulicz, J.-Kümmel, W. : Die Krankheiten des Mundes. Jena, 1898. 46. 23 Mikulicz, J-Kümmel, W. : Die Krankheiten des Mundes. III. Aufl. Jena, 1912.
