Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Sallay Kornélia: Az „aphtha" szó használatáról
elváltozásait egyaránt aphtháknak nevezték. („Doctrina de morbis dentium ac gingivarum" c. könyvében Plenck nem tárgyalja az aphthákat 6 .) Aphtha-leírásaiban Plenck követi Hippokratész módszerét, a betegség külső megjelenése szerint osztályoz, elhagyva a tudománytalan spekulációkat. Amit azonban ő — talán tudományos igény híján, de mindenesetre szerencsésen — elkerült, abba vágja bele fejszéjét a híres bécsi kórboncnok, Rokitansky (1804—1878), 1834 óta rendkívüli, 1844-től rendes tanára a kórbonctani tanszéknek, kitűnő megfigyelő és leíró. Őt nem elégítette ki az észlelés, magyarázatot is keresett, amelyet a szolid részek elváltozásaiban nem találván kielégítőnek, a humoralis részek, a testnedvek elváltozásaiban vélte azt keresendőnek : a vér összetételének megváltozása folytán különböző exsudativ folyamatok jöhetnek létre — mondja —, így például a „croupöse Krase", melynek egy fajtája az „aphthöse Krase". Ezek a krázisok — dyscrasia-k — hozzák létre az aphthák különböző formáját, a gyermekek soorját, felnőtteken a rosszindulatú torokgyíkot és más betegségeket 7 . Rokitansky európai hírű tudós volt, feltehető, hogy hatására szaporodik meg az aphthákról szóló magyar orvosi irodalom is. Hermann Joffe 1836-ban Bécsben doktorál, disszertációja az aphthákról szól 8 . 1844ben „Értekezés a takonyhártyák betegségeiről" címmel a pest-budai orvosegyletben tart előadást. A „száj és toroküregbeni takonyhártya" gyulladásos bántalmai között sorolja fel a zsebréket (aphthákat), amelyeket idiopathicus és symptomaticus fajtákra oszt 9 . Az ungvári származású Mezőszegedi Szegedy András disszertációját „A Zsebrék"-ről magyarul írja. A kór folyamatában három szakot különböztet meg: az előtünemények szakát, a kiütés szakát és a lehullás szakát. „Igazi" zsebréket és „kórjeles" zsebréket említ, amely utóbbiak fogzás, fogfájás, odvas fog, horganyos nyálfolyás által okoztatnak, hasmenés, vérhas, tüdőlob, vízkórság, takkór, görvélykór, tüdővész és egyéb betegséghez csatlakozhatnak. „Még nincsen egészen elhatározva, hogy valyon a valódi zsebrék igazi hólyagocskákat vagy mások szerint tályogocskákat, fekélykéket, vagy más kóros terményt képelnek" ..." A zsebrék főoka az életműség nedveinek valamely különös vegyelfajulásában, az az, azoknak eredete nem a merő, hanem a folyó részekben helyeztetik" .. , 10 . Tárgyalja az aphthákat Haiszler György Orvosi Munkájának harmadik darabja is 11 . Szabó Ferenc „Diagnoses morborum cutaneorum illorum qui manifestantur per alienationem formae cutis" Pesten 1838-ban megjelent disszertációjában Willan nyomán nyolc osztályban tárgyalja a bőrjelenségeket. Az aphthákat az ordo efflorescenciarum vesiculosarum-ban találjuk. „Aphthae. Exanthema internum. Est illa effloresencia cutanea cujus sedes est in membrana mucosa tractus pneumogastrici... in cuti externa, circa labii oris, in vagina muliebri, circa anum, in glande penis . . . constituit vesiculosas par6 Plenck J. J. : Doctrina de morbis dentium ac gingivarum. Viennae, 1778. 7 Rokitansky, C. : Handbuch der pathologischen Anatomic I. Bd. Wien, 1846. 8 Joffe H. : De Aphthis. Vindobonae, 1836. 9 Dr. Joffe : Értekezés a takonyhártyák betegségeiről. Orvosi Tár. 1844. 8. 113. 10 MezŐ-Szegedi Szegedy A. : A' Zsebrék. Pesten, 1838. 11 Haiszler György Orvosi Munkája. 3-ik darab. A gyermekkor és nőnem nyavalyáiról. Veszprém, 1837.
