Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Birtalan Győző: François Xavier Bichat, 1771—1802

miatt Magendie^ később éles kritikát is gyakorolt, de ez a hipotézis adott alapot a felszívódási és kiválasztási viszonyok újszerű elemzéséhez. A rendszerek vizsgálata igen sokrétűen történt. A szervek anyagát a hő- és vegyhatásokra való reakciókkal jellemezte. Meghatározta rugalmassági viszonyukat. Általában az összes makroszkópos és kémiai tulajdonságaikat. Az életsajátosságok tisztázására rengeteg állatkísérletet is végzett. Mai gyakorlatunkhoz képest kegyetlen, sőt brutálisnak is mondható módon, hiszen éppen az egyes részek fájdalomérzékenysége volt a kérdés. Egyébként is kíméletlen kutató volt, a gyomorszekretiós viszonyok vizsgálatánál önmagát hányatta meg. Laennec' említi, hogy Bichat a mellkasi szervek reakcióinak kísérletes létrehozásához intensiv hasi massage-t ajánlott. Külön tanulmányt szentelt a szokványos meghalási folyamat megismerésének, a szív- és tüdőműködés, valamint a központi idegrendszer tevékenységének vonatkozásában. Egyrészt elvi okból, mivel az élettevékenységek a halál közelségében különös élességgel vizsgálhatók, másrészt mert e kérdésekről sok ellentétes felfogás ütközött. A fent említett culleni irányzat az agyi károsodások jelentőségét a halál kialakulásában aránytalanul eltúlozta. Más vitalisták szerint a légembólia a szív falának tágítása és izgatása révén okozná a halált. Ismét mások szerint a sötét vénás vér bénítaná a szívet, ugyancsak az endocardiumra gyakorolt hatással. Bichat úgy tartja, hogy a koszorúerekben, illetve az erek által ellátott szövetekben van a támadáspont. Vizsgálva a tüdőpangás mechanizmusát megállapítja, hogy legtöbb esetben az a halál felé induló folyamat kezdete. A syncopeban viszont a tüdők mindig üresek. Érdemes felidézni néhány következtetését : 1. A tüdő kémiai működésének megszűnésekor a fekete vér az agyra és szívre egyaránt hat azáltal, hogy azok szövetét átjárva megfosztja azokat az aktivitáshoz szükséges ingerelhetőségtől. 2. Fekete vér sokkal gyorsabban hat az agyra mint a szívre. 3. Az asphyxia az élet kétféle szintjét különbözőképpen károsítja. Az animális mindig előbb hal meg, mint az organikus (vegetatív). E téma vizsgálatát, többek között, úgy is végezte, hogy a feltárt légcsőben szabályozta a levegő beáramlását, egyidejűleg a nyaki erek megnyitásával a vér színét észlelte. Fő művében részletesen ismertette a tárgyalt szisztémák embrionális kialakulásának, kifejlődésének és elöregedésének szakaszait is. Nem vállalkozhatunk itt arra, hogy a Bichat által újszerűen és helyesen értelmezett fiziopatológiai tényeket vagy akár vitatott és cáfolt megállapításait felsoroljuk. Előző közül kiemelhetjük, hogy kategorikusan elkülönítette az akaratlagos és organikus (vegetatív) idegrendszert, felhívta a figyelmet a tüdő és bőr hő- és nedvháztartásának jelentőségére, felfigyelt az anyagcsere-változásokra, az elhájasodást a felszívódás és kiválasztás egyensúlyzavaraként értelmezte. Tévedései pedig többnyire abból következtek, hogy egyrészt túlságosan kihangsúlyozta a szervek önállóságát, másrészt túlságosan alábecsülte a mechanikus kórtényezők lehetőségét, így például a hasvízkórosok alszár-oedemaját azzal magyarázta, 4 Magendie, F. : Vorlesungen über organische Physik. Leipzig 1836. 5 Laennec, H. : Traité de l'ascultation mediate et des maladies des poumons et du coeur. Paris 1837.