Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Birtalan Győző: François Xavier Bichat, 1771—1802
vitalista kifejezés-zavarról vélekedett: „Semmi sem változékonyabb, bizonytalanabb, mint ezek a szavak : vitalitás, vitális akció, vitális befolyás stb., ha nem határozzák meg szigorú pontossággal ezek értelmét" 2 . Annak ellenére, hogy Bichat a szélsőséges vitalisták közé tartozott, azaz mereven szétválasztotta az élet és fiziko-kémiai jelenségek világát, addig nem ismert erőfeszítéssel próbált lehatolni a megismerhetőnek vélt szintig, a szervezet részeinek proprieté-vitale-jáig. Eközben igen sokoldalúan, találékonyan alkalmazott kutatási módszereket, amely önmagában véve is kiemelné jelentőségét a kísérletes orvostudomány történetében. Ám ezen túl mélységesen meggyőződve vitalista kiindulópontjainak helyességéről, rendkívüli nagyvonalúsággal és magabiztossággal látott hozzá kora és saját orvosi ismereteinek újszerű szintetizálásához. Az összegyűjtött hatalmas anyagot szempontjaihoz szigorúan ragaszkodva építette fel. E vizsgálódási szempontok, mint látni fogjuk, nem egyforma értékűek. Először történt azonban, hogy szöveti alapegységekre bontva írták le az egész szervezetet, aprólékosan elemezve szerkezetét és akcióit fiziológiás és kóros körülmények között. Az ebből kialakult összkép pedig egy addig nem ismert részletgazdaságú organizmus felvázolása lett. A vitalista praemissák nem sokkal élték túl a mű alkotóját, de kiderült, hogy a konstrukció ezek nélkül is elég erős, életképes maradt. Legfőbb jelentősége pedig abban állt, hogy a kor legjobb kutatói számára kibontakozási irányt és megfelelő kutatási módszereket mutatott meg. Ezek után térjünk vissza az úgynevezett életsajátosságokhoz, amelyeknek tanulmányozásába Bichat annyira elmélyedt. Ezeken a szerző a sensibilitast, valamint a szöveteknek aktív összehúzódásokra való képességet, annak öntudatlan és tudatos megnyilvánulásait értette. Élesen megkülönböztette a tudati és organikus szférát. Elsősorban azt kutatta, miként valósul meg e néhány életjelenség a szervezet egyes összetevőin. Emellett igen nagy figyelmet szentelt az egyes részekre és szervekre jellemző speciális élettulajdonságoknak is. Alapfelfogása szerint az egészség—betegség egyensúly a funkciók mikéntjén múlik. Bichat a szervezetet 21 alapszisztémára bontottan vizsgálta. E felfedezést büszkén méltatta is mondván: „A gondolat, hogy a különböző alapszöveteket differenciáljuk, nem képzeletbeli koncepció. A legreálisabb alapokon nyugszik és úgy hiszem, a fiziológiára és a gyakorlati orvostudományra egyaránt nagy befolyással lesz" 3 . E felosztásban strukturális vagy funkcionális szempontból azonos, vagy hasonlóan viselkedő részek képeztek egy csoportot. így külön kerültek ismertetésre, többek között, a csont, porc, izom, artéria és vénarendszerek, az élesen szétválasztott és gondosan elemzett organikus (vegetatív) és központi idegrendszer, a savóshártyák, synoviák, azután a heterogén és külön-külön jellegzetes, bonyolult működési mirigyek csoportja, a bőr és tartozékai, végül az újszerű egységben összevont úgynevezett absorbensek és exhalátorok. Ez utóbbiak morfológiailag kellőképpen meg nem határozott funkcionális egységek, ami 2 I. m. Bevezető. 3 Uo.
