Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Birtalan Győző: François Xavier Bichat, 1771—1802

FRANÇOIS XAVIER BICHAT ( 1 7 7 1 — 1 8 0 2 )* BIRTALAN GYŐZŐ •oichat orvostörténelmi jelentőségű fellépése azzal kezdődött, hogy 1797-ben anatómiai előadássorozatot hirdetett a párizsi Rue du Főúrban levő kis amfitheatrumban. Az előadások rendkívüli érdeklődést váltottak ki, a hallgatók alig fértek el a teremben. Bichat az anatómiát egész újszerűen úgy adta elő, hogy a szerkezetből levezette a rész, illetve szerv funkcióját, közben számos állatkísérletet is bemutatván. Azaz oly módon adta elő az anatómiát, ahogy azt később megjelent fő művének címe is kifejezi: „Fiziológiára és medicinára alkalmazott általános anatómia". A hallgatók pedig, akik között jelen volt a múlt század végi francia orvosi iskola színe-java, feltehetően megérezték, hogy az a szenvedélyes kíváncsiság, mély intuíció, éles elemzőképesség, amellyel az előadó a szervezet anyagába és működésébe behatol, az eljövendő nsgy felfedezések új, végre termékeny módszere lesz. Az eljövendő új medicina óhajtása a 18. század végén elég általános volt Európában. Friss elméletek érlelődtek. Soha annyi betegségfelosztás nem született, mint azokban az években. Soha annyi sarlatánság nem próbált komoly formában érvényesülni; megingott az akadémikus orvostudomány stabilitása is. Bizonyos mértékig még a régi antik humoralpathológia is tartotta magát, A mind intenzívebbé váló kórbonctani vizsgálódások már biztosították ugyan a szilárd részek elsőbbségét a humorális tényezőkkel szemben, de elsősorban a kóros funkciók elnevezésében, illetve értelmezésében maradt onnan jónéhány fogalom. így még a múlt század közepén is találkozni olyan kifejezéssel, mint dyskrasia vagy acrimonia, melyek pontosabb meghatározása akkoriban nem volt lehetséges. Nem is szólva a máig is használatos krízis elnevezésről. A humoralpathológiát kiszorító barokk racionális medicina, melynek tanait főleg Friedrich Hoffmann és Boerhaave fogalmazták meg, erre az időszakra szintén a meghaladottak közé került. A korabeli mechanika és kémia fogalmaival megkísérelt magyarázatrendszer kezdettől kevéssé illett a szervezeti működések jó részére. Ezt már a 17. században is kifogásolták, elsősorban Ernst Stahl, aki a fent említett személyiségek kortársa volt. A kritika lényege végig az, hogy specifikusan életjelenségekre a mechanikus fizikai magyarázat elvileg is alkalmatlan. * Előadás formájában elhangzott a Magyar Orvostörténelmi Társaság ülésén a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtárában 1971. március 25-én. - A szerk.