Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

FOLYÓIRATOKBÓL - Macdonald Critchley: For Illustrious Neuroluetics (R. Harkó Viola) - Stanislaw Golebiowski: Dr. Jan Metzig niemiecki przyjaciel Polaków (1804 — 1868) (Kapronczay Károly)

telességemet." Sérülését három órával élte túl. Holttestét hazaszállították. A Szent Pál-katedrálisban temették el. R. Harkó Viola Macdonald Critchley : Four Illustrious Neuroluetics. — Proceedings of the Royal Society of Medicine Section of the History of Medicine. Vol. 62,1969, 669—673 p. « A klinikai tünetek alapján ezeknél a híres embereknél bizonyosra vehető a neurolues diagnózisa, bár a diagnózisnak serologiai bizonyítása e vizsgálat híján akkor nem volt lehetséges. Heinrich Heine (1797—1856) tabeses panaszai 1840 körül kezdődtek, és tizenhat évvel később bekövetkezett haláláig tartottak. Előzőleg 1837-től szempanaszai voltak. Bal szemére elvesztette a látását, és szemhéjai megbénultak. 1846-ban nyíltan beszélt a sok mellkasi panaszt okozó paralíziséről. Ajka, majd ujjhegyei érzéketlenné váltak, sántítása miatt botot kellett hordania. Tabeses panaszai mind nyilvánvalóbbá lettek: szagot, ízt nem érzett, teste meghajlott. Fájdalmai az évek múltával fokozódtak; nagy adag ópium szedésére kényszerült. 1849ben a magyar származású Gruhy Dávid (1810—1898) kereste fel vizsgálat céljából, ő diagnosztizálta először betegségét és kezdett szakszerű kezelést nála, ez azonban csak átmenetileg segített a nagy költőn. Jules de Goncourt (1830—1870) nem annyira tabesben, mint általános paralízisben halt meg, élete végén megőrült. Idősebb testvére, Edmond írta le naplójában részletesen öccse betegségét, mely az 1870-es év elején kezdődött; az író személyisége megváltozott, szellemi tevékenysége (képessége) leépült, kisgyermekhez vált hasonlóvá. Gyakran napokig hallgatásba burkolózott; beszéde zavarossá vált, nem mindig ismerte fel környezetét. Beszéde elszegényedett, akadozott. Roszszullétek, félelmi képzetek gyötörték. 1870 júniusában betegsége végzetessé vált; 48 órás coma után június 20-án meghalt. Alphonse Daudet (1840-1897) krónikus tabes dorsalisban szenvedett, mely az írónál 44 éves korában manifesztálódott; tünetei 13 évig, haláláig megmaradtak. Betegségéről naplót vezetett, fájdalmait hűen ecsetelte. így jellemezte paralízisét: ahogy elhatalmasodik, a beteg lassan egy fává, sziklává válik, mint egy nympha a Metamorphosesből. Lába ég, zsibbad, mind nehezebben jár, morfiumra szorul. Haláláig rettenetesen szenved. Guy de Maupassant (1850—1893) fiatalon. szerzett szifiliszt; zabolátlan nemi életet élt. Később gyógyszerek rabja lett. Víziói, hallucinációi voltak. Mindehhez 39 éves korában újabb tünetek járultak: neuralgia, fázékonyság, álmatlanság, végtagfájdalmak. Idegesítette a zaj, kínzó fejfájásai voltak. Depressiós és izgalmi állapotok váltották egymást. Látása megromlott, félelmi képzetek kínozták. Sikertelen öngyilkossági kísérlet után elmegyógyintézetbe került, ahol rövid idő múltán, 43 éves korában meghalt. R. Harkó Viola Stanislaw Golebiowski : Dr. Jan Metzig niemiecki przyjaciel Polaków (1804— 1868). — Archiwum Historii Medycyny, 1968. 1. 27—45. p. A szerző bemutatja a lengyel orvostörténet egyik 19. századi nagyságát, dr. Jan Metziget. A polgári családból