Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Tardy Lajos: Izsák zsidó orvos a perzsiai uralkodó és Corvin Mátyás összekötője a törökellenes világliga megszervezésében (Vida Mária) - Zimányi Vera: A rohonc-szalonaki uradalom és jobbágysága a XVI—XVII. században (Kapronczay Károly)

Tardy Lajos : Izsák zsidó orvos a perzsiai uralkodó és Corvin Mátyás összekötője a törökellenes világliga megszervezésében. Bp. 1969, (Klny. a Magyar-Zsidó Oklevéltár 12. kötetéből.) Corvin Mátyás király alatt hazánk, az európai vezetőhatalmak egész sorát megelőzve, diplomáciai összeköttetésbe lépett Perzsiával, és követeket küldött Uzum Hasszán udvarába. Izsák zsidó orvos — a korábban már ismertetett Caterino Zenot megelőzően — elsőként folytatott a perzsa uralkodó megbízásából Mátyás királlyal tárgyalásokat a törökellenes perzsa szövetség tárgyában, melynek tudjuk, európai részvevői Velence, a Szentszék, Szicília, Lengyelország, Moldva és Magyarország lettek volna. Ismeretes, hogy már a XI. századtól kezdődően számos uralkodó végeztetett politikai funkciókat udvari orvosával. A kor szokásához híven maga Mátyás is szívesen vette igénybe bizalmas orvosait utazó követi minőségben. Uzum Hasszán archiaterjei sorából választotta ki első követét, Izsák orvost, akit fontos „misszióval" küldött Európa uralkodóihoz. Küldetését nyomon követve megismerhetjük, milyen merész feladatra vállalkozott: egyrészt megfelelő tekintéllyel képviselni a perzsa uralkodót, másrészt megfigyelni az európai fegyvertárs-jelöltek szándékait, katonai erejét, egyúttal összeegyeztetni az egymással viszályba keveredett uralkodók lépéseit. Vida Mária Zimányi Vera : A rohonc-szalonaki uradalom és jobbágysága a XVI — XVII. században. Bp. Akadémiai Kiadó, 1968. 355 1. A könyv írója bevezetőjében utal arra, hogy munkájában a Vas megyei — részben a mai burgenlandi — volt Batthyány-birtokok parasztságának az életére helyezte vizsgálódásainak súlypontját, és elsősorban az urbáriumokra, valamint egyéb írásfajtákra támaszkodott feldolgozási munkája során. Zimányi Vera könyvében a XVI—XVII. századi iratok statisztikai feldolgozása nem mindennapi vállalkozás, hiszen az egyes korok rekonstruálásánál a szakemberek sokszor csak elszórt mozaikdarabkákra építhetnek. Ilyen szempontok figyelembevételével csakis elismerően nyilatkozhatunk Zimányi Vera munkájáról, aki a szétszórtan található és hiányos anyag módszeres vizsgálatával és rendezésével alakította ki történeti képét. E kép segítségével következtetéseket vonhatunk le a kor mezőgazdaságára, birtokigazgatására és nem utolsó sorban jobbágyságának élet- és munkaszínvonalára vonatkozólag. A könyv két részre tagolódik. Az elsőben dolgozza fel a szerző a rohoncszalonaki uradalom történetét az első, XIII, századi adattól az összefüggő Batthyány-féle uradalom kialakulásáig. Nyomon követi a majorsági gazdálkodás kibontakozását, a jobbágyság népesedését és differenciálódását, az uradalomhoz tartozó falusi és mezővárosi iparral foglalkozó réteg kialakulását és életkörülményeik változását, a majorsági felszerelések fejlődését, valamint az uradalmi bevételeket, és azok felhasználását, A könyv második része valójában adattári közlés, E rész bevezetője különösen értékes, hiszen a szerző bepillantást enged a „Módszertani megjegyzések" c. alfejezetben az anyag gerincét képező urbáriumok feldolgozási módszertanába. A következőkben már falvankénti és egész uradalomra