Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

ADATTÁR - Szőkefalvi-Nagy Zoltán—Spielmann József—Vida Tivadar: Részletek Nyulas Ferenc újonnan megtalált műveiből

18. Tájékoztatóm szövegéből nyilvánvaló, hogy még 24 gyógyszertárban van angusztura-kéreg, mégpedig a 2., 3., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., lő., 17., 18., 19., 20., 21., 22., 29., 32., 37., 40. és 42. számúakban, mindenütt lepecsételve. Úgy vélném tehát, hogy ezt az egyébiránt mindenütt csekély készletet az orvosnak kellene elégetnie, mégpedig úgy, hogy ő aztán beszámoljon a művelet megtörténtéről. 19. Azok a hiányok, amelyeket minden egyes gyógyszertárnál részletesen felsoroltam, semmiképp sem róhatók fel, kivéve, ha lényegbevágóak, sőt inkább az ésszerű gyógyszerészeti gazdálkodás hibája lenne, ha a tulajdonos érzékeny veszteségével mindennemű szükségleten kívül nem használatos gyógyszereket tartanának a műhelyben. Teljes egészükben nem terhelhetik a mi gyógyszertárosainkat azok az orvosságok sem, amelyekhez hozzátettem a hibás jelzőt. Ilyenek a fontos külföldi olajok, a mosusz, hódpézsma (castoreum), perui balzsam, ólomcukor oldat, vörös higanycsapadék stb., amelyeket már többnyire romlottan vesznek a bécsiektől. Ehelyütt megfelelőnek tartom azt a megjegyzést, hogy a mosuszt, amely a legértékesebb minden gyógyszer közül, kivétel nélkül valamennyi gyógyszertárunkban nagyon megromlott állapotban találtam, úgyhogy vagy nagy mennyiségének, vagy inkább a beteg meggyőződésének kell tulajdonítanunk, ha nálunk valaha is hozott valami javulást. A china-kéreg annyira egyforma a tartomány valamennyi gyógyszertárában, hogy tojás a tojásra nem hasonlíthat jobban, úgyhogy ennek az orvosságnak mindennemű különbözősége, amiről az emberek azt hiszik, hogy inkább fellelhető az egyik gyógyszertárban, mint a másikban, úgy látszik csak a képzeletben van meg. Ám más itt a megoldandó kérdés : az ti., vajon minden china-kéreg, amit a bécsiektől kapunk, valódi amerikai china-kéreg-e, vagy pedig inkább európai pótlék? vagy a kettő keveréke? Nem fogom elmulasztani, hogy kifejtsem erről a véleményemet, mihelyt annak idején több észlelet megengedi majd ezt számomra. Végül pedig, amint úgy vélem, hogy a Magas Kir. Kormányszéknek komolyan meg kell intenie néhány gyógyszertárosi, ilyenek elsősorban azok, akiket részleteztem a 4., 8., 11., 23., 2ö., 32., 33. stb. szám alatt; ugyanígy azt gondolnám, hogy azokat — és nincsenek kevesen —, akik dicséretet érdemelnek, hogy nagylelkűségük ösztönzést nyerjen, értesíteni kell róla, hogy elnyerték a M. Kir. Kormányszék tetszését. Ez az, amit be kellett számolnom Tartományunk valamennyi gyógyszertáráról. Kolozsvárott, 1807. december 31-én Nyulas Ferenc sk. tartományi főorvos* * Az eredetiben kb. kétszer ilyen hosszú, Erdély valamennyi patikájáról ugyanilyen részletességgel szóló jelentés az Erdélyi Kormányszék levéltárának 3090/1808. száma alatt található, szövegének teljes, Vida Tivadar által készített fordítása a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtárában az érdeklődők rendelkezésére áll. A fenti szöveg csak ízelítőt ad, minthogy a 42 gyógyszertár adatában viszonylag sok az ismétlés. Feltűnő, milyen sokat foglalkozik Nyulas az egyik gyógynövénnyel, az anguszturakéreggel. Linzbauer szerint (Codex sanitaro medicinalis Hungáriáé III. kötet Sectio II. 216. o.) a bécsi udvar 10.701/1806. sz. rendeletével eltiltotta ennek a növénynek