Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

ADATTÁR - Szőkefalvi-Nagy Zoltán—Spielmann József—Vida Tivadar: Részletek Nyulas Ferenc újonnan megtalált műveiből

két-, annál inkább pedig a többrekeszes fiókokat attól tartva, hogy a füvek és gyö­kerek elkeverednek bennük, éppúgy mint magukat az óndobozokat, amelyeket még mindig megtaláltam sok, mégpedig nagyobb gyógyszerészeti műhelyben az olajoknak és kenőcsöknek díszesebb tárolására. Eltávolítottam pedig ezeket mint ártalmasakat, vagy legalábbis gyanúsakat a hozzákevert ólom miatt. Helyettük ajánlottam a porcelánból, hamis porcelánból és üvegből készült edényeket. Komolyan hangoztat­tam egyúttal a helyi orvosnak is, aki többnyire szintén jelen volt, hogy minderre nézve gondos felülvizsgálatot fogok tartani, hogy mielőbb és minél biztosabban kiküszöböljük a hibákat. További vizsgálat tárgyává tettem a jegyzőkönyveket, a könyvtárat, az élő herbáriumot és a gyógyszergazdálkodás rendszeres irányítását. Ide tartozik : a hazai gyógyanyagok választása a külföldiek helyett, a növénytan és a vegytan szilárd ismerete, a személyzet elégséges létszáma, a tanoncok képzése, a segédek minősítése, mindenekelőtt pedig az orvosságok igazságos árazása. Ezt további vizs­gálat tárgyává téve felfedeztem, hogy e tekintetben annyi és oly súlyos a hiányos­ság, hogy orvoslására egyedül a Magas Királyi Kormányszék képes a maga hatalmas tekintélyével. Nagyon kevesen vezetik a jegyzőkönyveket, amelyeknek mutatniuk kellene, ho­gyan igyekszenek a gazdaságos vezetésre. Alig 10 gyógyszertárnak van olyan könyvtára, amely megfelel a tárgyi szükségleteknek, számos helyen alig akad a kézbe más könyv a gyógyszerkönyvön és a díjak könyvén kívül. Három-négy gyógy­szerárudán kívül a többi mind elhanyagolja az élő herbáriumot, amely önmagunk biztosabb tájékozódására és a tanoncok oktatására való. Némelyeknek a lustasága már annyira elfajult, hogy megvetik a friss füveket és gyökereket, amelyek úgy­szólván a kapuik előtt nőnek, és csaknem mindig Bécsből szereznek régieket, kétség­kívül egyedül annál fogva, mert az ilyen kezelés semmi más munkát sem kíván, mint egyetlen levelet s aztán a leszállított áru behordását a kamrába ; így történik, hogy soknak alig van valami használható készlete. E rendszeres ellenőrző látogatásom során elégséges alkalmam nyílt arra az egyes gyógyszerészeknél, hogy alapos ismeretet szerezzek alkalmasságukról. Megvigasz­talódva közlöm, hogy egészen kiváló emberekre találtam, akik — mint alább említem mindegyiket a maga helyén — kitűnnek vagy a botanikában, vagy a vegytanban, vagy mindkét tudományban, vagy legalábbis az elméleti gyógyszerészeiben, azzal, hogy becsületesen csinálják a készítményeket, helyes rendet tartanak és tisztaságot. Mindamellett nem titkolhatom, hogy léteznek olyanok is, akik merőben szokás szerinti gyógyszerészeti gyakorlatot folytatnak a vegytan és a növénytan megbízható ismerete nélkül ; egész sor olyan készítményt, amit maguk nem mernek elkészíteni, másoktól vásárolnak ; miután pedig megvették azokat, nem tudják vegyileg meg­vizsgálni a valódiságukat ; sőt vannak, akik nem ismerik még az összes gyógynövényt sem, hanem kénytelenek a közösség egészségét ebből a szempontból rábízni a füves­asszonyok ismereteire. Nagyon kevesen törődnek a tanoncok kiképzésével, amire támaszkodik a jövőbeli jobb műveltség minden reménye ; jóllehet egyformán kötelezi valamennyiüket az Orvosi Kar előtt tett esküjük, a tanonc olyan kiképzést nyer, ami a gyakorlatból ráragadhat, sőt, etekintetben még az egyének kiválasztása sem mindig ésszerű, aminek következtében a vizsgálat alkalmával többjüket el kellett bocsátanom mint nem minősítetteket. Ennek az elhanyagolt kiképzésnek szomorú

Next

/
Thumbnails
Contents