Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Kapronczay Károly: Wladislaw Szumowski (1875— 1954)

Kapronczay Károly: Wladislaw Szumowski ( i8y 5 —1954) 289 miniszteri rendelet 1928-ban, amely kimondta az orvostörténeti eló'adások számának évi GO-ra és a szemináriumok óraszámainak 20-ra való emelését. Tudományos és oktatói munkásságának híre Lengyelország határain kívül is ismeretes volt. 1930-ban a római VII. Orvostörténeti Kongresszuson nagy érdeklődést kiváltó előadást tartott Szumowski. Az előadás címe: „Sur la nécessité de rendre l'historié de la médecine obligatoire dans les universités" volt. A kongresszus résztvevői nagy elismeréssel nyilatkoztak Szumowski munkásságáról és a lengyel orvostörténeti oktatás úttörőiről, akik először a világon tanították kötelező tárgyként az orvos- és gyógyszerészettörténetet. Szumowski a 30-as évek alatt számos kisebb és nagyobb tanulmányt írt. A legjelentősebb munkája „Az orvostudomány története" című, amelyet 1934ben adott ki. Szumowski halála után munkáiról bibliográfiát állítottak össze. Ebben 150 nagyobb tanulmány szerepel, de nem sorolták ide sem kisebb cikkeit, sem hozzászólásait. Részben széles körű kutatásainak, részben könyvének tulajdonítható, hogy 1938-ban levelező tagjává választotta a Lengyel Tudományos Akadémia. Ebben az évben lett a párizsi, a bruxelles-i és a bukaresti orvostörténeti társaságok rendes tagja. 1939-ben a Krakkói Jagelló Egyetem orvosi fakultása dékánná választotta, Szumowski páratlan munkásságát a II. világháború egy időre megszakította. A háború tombolása és a Lengyelországot megszálló német csapatok miatt hosszú ideig szünetelt a középfokú és egyetemi oktatás. A köz- és a tudományos élet kiválóságai vagy külföldre menekültek, vagy a német koncentrációs táborokba kerültek. 1939. október G-án egy német kommandó letartóztatta a Jagelló Egyetem tanári karát — köztük Szumowskit is —, és a sachsenhausen-oranienburgi gyűjtőtáborba hurcolták őket. Szumowski a kínzásokat és a megaláztatásokat békés türelemmel viselte. Innen 1940. február 9-én szabadult. Megroppant egészségi állapota ellenére is folytatta munkáját. Neki köszönhető, hogy a háború borzalmaitól és a lengyel nemzeti kincseket kiszállító németektől megmenekült az Orvostörténeti Intézet pótolhatatlan értékű könyvtára. A háború után újra elfoglalta katedráját, s idős kora ellenére fiatalos lendülettel dolgozott, nevelt és írta közleményeit. 1953-ban a Lengyel Tudományos Akadémia Természettudományi és Orvostörténeti Bizottságának tagjává választották, Űj kiadásra készítette elő világsikert elért könyvét. Jegyzetekkel és kiegészítő fejezetekkel akarta ellátni. Munkája közben érte a halál 1954. április 5-én. „AZ ORVOSTUDOMÁNY TÖRTÉNETE" 1928. október 5-én Krakkóban értekezletre hívták össze a lengyel egyetemek orvostörténetet oktató professzorait. Itt határozatot fogadtak el, amely kettős feladatot tűzött ki a lengyelországi orvostörténészek elé. Az egyik az volt, hogy megállapították azokat az orvostörténeti követelményeket, amiket az orvosdoktori címre pályázók elé állítottak. A másik határozat a követelményekhez szervesen kapcsolódik. Megbízták Szumowskit egy olyan orvostörténeti munka megírásával, amely a lengyel orvostörténetet az egyetemes gyógyítástörténetbe ágyazottan dolgozza fel. 19 Orvostörténeti Közlemények 60—61.