Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Kapronczay Károly: Wladislaw Szumowski (1875— 1954)

A nagy munkát Szumowski egyedül írta meg, bár 1930-ig — haláláig — nagy segítséget nyújtott neki Sztanislaw Trebinski, vilnói professzor. A könyv megírásánál Szumowski felhasználta oktató-nevelői tevékenységének, előadásainak és addigi munkásságának tapasztalatait. Nagy hangsúlyt fektetett azon bírálatok figyelembevételére, amik tanulmányait érték. Alapos előkészítő munkája jelmondatául Bacon mély értelmű törvényét tekintette : „Vera scire est per causas scire". Ez magyarázatul szolgálhat az anyag feldolgozási és mindenre kiterjedő kutatási módszeréhez. A Jagelló Egyetem legszorgalmasabb professzora a lengyel és az egyetemes kultúrtörténet egyik legjelentősebb munkáját írta meg. Könyvével két célt akart megvalósítani. Az egyik didaktikai célkitűzés volt, mivel olyan könyvet akart növendékei kezébe adni, mely oknyomozó módszerekkel feldolgozza és nyomon követi a történeti folyamatokat. A másik az, hogy olyan kézikönyvvel rendelkezzék az orvostörténeti kutatók tábora, melyben a kutató szintetizálva találja meg az orvostörténet nagy folyamatait az ókortól a legújabb időkig. Mind előadásaiban, mind könyvében is a történeti tények vizsgálata mellett foglalkozott az orvosi gondolkodás és a filozófia fejlődésével is. Nem tévesztette szem elől az etika problémát sem, amelynek fontos és központi szerepet szánt. Mély humanizmus, lenyűgöző szakismeret árad minden sorából. Könyve több részletben jelent meg. Az első kötet 1930-ban, a második 1932ben, a harmadik 1935-ben jelent meg a könyvesboltokban. 19ül-ben a lengyel orvostörténeti társaság gondozásában megjelent a mű 2. kiadása is. Több mint 10 000 példányban kelt el az újabb, átdolgozott Szumowski-munka. Munkája már az előkészületi időben is nagy érdeklődést váltott ki. Herczeg Árpád, a budapesti egyetem magántanára kapcsolatot keresett Szumowskival és felajánlotta, hogy a művet lefordítja magyarra, és a lengyel kiadással egyidőben Magyarországon is megjelenteti Szumowski művét. Szumowski szívesen vette az ajánlatot, ami a munkán érződik is, ugyanis Szumowski kéziratának magyar vonatkozású anyagát Herczeg bírálta el és egészítette ki néhány — Szumowski előtt ismeretlen — adattal. Erről Szumowski is elismeréssel nyilatkozott a magyar nyelvű kiadás előszavában, amit ő maga írt. Szumowski, hogy a fordítási munkálatokat elősegítse, rendszeresen elküldte Budapestre a korrektúrapéldányokat, így sikerült viszonylag rövid idő alatt magyar nyelven is kiadni az Orvostudományok Történetét (1939). Az Orvostudomány Története már előbb említett előszavában megható hangon írt a tudomány egyetemleges voltáról és a különböző népek — így a lengyel és a magyar — szellemi együttműködéséről, abban az időben, amikor a gyűlölködés és a fajgyűlölet eszméje lett úrrá Európában. „Végtelenül boldog leszek, ha szerény orvostörténeti fejtegetéseim hozzá fognak járulni a Magyarország és Lengyelország között fennálló szellemi együttműködésnek, ennek az évszázados múltba visszanyúló együttműködésnek és barátságnak megszilárdulásához és állandósulásához"

1 — írta Szumowski. Szumowski felkészültsége, anyagismerete, orvostörténeti kutatási metodikája miatt nemzetközileg elismert nevet szerzett magának. Nem volt dilettáns, hanem szakszerűen művelte az orvostörténelmet, és bár filozófiai vonatkozásban már számos állítása túlhaladott, könyvének pontos adatai megörökítették nevét. 1 Szumowski Ulászló: Az orvostudomány története. Bp. 1939. XI,