Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Kapronczay Károly: Wladislaw Szumowski (1875— 1954)

Kázmér Egyetem a filozófia és a történelemtudomány doktorává avatta „Katejusz és Malebroncze, Karl Lang tanításának előfutárai" című értekezése alapján. Szumowski ekkor már széles körű kutatásokat végez, először a lembergi Helytartóság archívumában, majd a bécsi belügyminisztérium levéltárában. A lembergi tanulmányok és Twardowski hatása keltette fel azt az intenzív érdeklődést az orvostörténelem iránt, ami egész életén keresztül kísérte. 1907 eredményes év volt Szumowski életében. Még ebben az esztendőben a lembergi egyetem orvostudományi kara a „venia legendi" címet adományozta Szumowskinak az orvostörténet köréből írt disszertációjáért. Ezt egy fontos tanulmány követte, a „Jendrzej Krupinski, Galícia első protomedikusa 1772— 1783.". Eredményes orvostörténeti kutatásai mellett nem hagyott fel gyakorló orvosi tevékenységével sem, mert úgy érezte, hogy az orvostörténésznek és filozófusnak csak a mindennapi orvosi gyakorlat adhat feleletet problémáira, így dolgozott mint belgyógyász (1906—1908), mint laryngológus (1909—1910) és mint üzemorvos (1908—1912). Az első világháború keleti hadszínterének jelentős része főleg a történeti Lengyelország területére esett. A hullámzó arcvonalak és a sebesültek ellátása számos lengyel származású orvost katonai szolgálatra szólított. Szumowski 1914—1918 között a Galíciai Katonaorvosi Intézetben dolgozott mint polgári munkatárs, és jelentős szerepet játszott az 1914-es galíciai kolerajárvány leküzdésében, A nehéz és vészterhes időkben sem hagyta abba orvostörténeti munkásságát. Neve már ekkor jól hangzott az orvostörténelemmel foglalkozó tudósok körében. 1909-től a Krakkóban működő Lengyel Tudományos Akadémia Matematika-Természettudományi és Orvostörténeti Bizottságának a tagja. A társaság tudományos ülésein számos előadást tartott. Egy időben (1917—1918) előadássorozatra hívták meg a kijevi egyetem Lengyel-Kollégiumába. Az újjászületett, önálló lengyel állam egészségügyének megszervezésében Szumowski jelentősen munkálkodott. Egyik kezdeményezője és kidolgozója volt annak a törvényjavaslatnak, amely elrendelte az orvostörténelem oktatását a lengyel egyetemek orvosi fakultásain. Magát Szumowskit a krakkói Jagelló Egyetem orvostörténeti és filozófiai professzorává nevezték ki. Most már egész erejét és idejét az orvostörténelemnek szentelte. Az oktató-nevelő munka mellett már itt tervezte egy olyan orvostörténeti munka kiadását, amely szintetizálja a gyógyítás- és gyógyszerészettörténeti kutatások addigi eredményeit, A tervezett könyvet filozófiai és etikai értékelésekkel akarta ellátni. Hiányát érezte az oknyomozó és alapos kutatáson alapuló műnek, mivel — véleménye szerint — az életrajzok és a töredékes feldolgozások nem alakítják ki sem növendékeiben, sem az orvostörténettel foglalkozó kutatókban az egyetemes fejlődés helyes irányvonalát. Előadásai élményt jelentettek növendékei számára. A látogatásukra kötelezett hallgatókon kívül szép számmal vettek részt mások is előadásain. Szumowski sohasem törekedett népszerűségre, tekintélyét alaposságával és emberségével vívta ki. Állandóan az első évfolyamon oktatott, és az orvostudományt ízlelgető „gólyák" Szumowski előadásain tanulták meg az orvosi gondolkodás és etika alapjait. Részben Szumowski munkásságának köszönhető az a lengyel egészségügyi