Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Vanyó Tihamér: Orvostörténeti vonatkozások a vatikáni levéltárból

tisztes szülőktől. Első oktatását is itt kapta a ferencesektől. Majd Eszékre ment az elemi iskolába, német nyelvtanulás végett. Egy év múlva pedig a pozsegai jezsuitákhoz. Utána két évig Pécsett tanult. 17 éves korában Chiolnich püspök Loretóba (Itália) küldte az Illir Kollégiumba. Itt a hittudomány hat évét elöljárói nagy csodálatával és dicséretével végezte el. Föl is szentelték ad titulum missionum.

11 Loretóban a jezsuiták ellenszenvből és kapzsiságból visszatartották az otthonról neki küldött 27 császári aranyat. Minden bizonyítvány és pénz nélkül útnak indították, s hazugságoktól hemzsegő levélben püspöke előtt befeketítették. Vigasztalanul tért haza haragvó püspöke félelmetes és szerfölött dühös szeme elé. A püspök helynöke, szertartója, két káplán, világi tisztviselők és néhány ferences jelenlétében a szavak oly tőreivel szúrta át, hogy ha a keresztény név valamennyi ellensége és a legádázabb zsarnokok házuk népével nekiesnek, aligha tudtak volna rajta több kék foltot és szúrást ejteni. „Ha a tengerbe vesztem volna, ha többször végső veszélybe kerültem volna, vagy a föld elnyelt volna, könnyebben viseltem volna el" Majd a püspök megparancsolta, hogy egy hét múlva gyóntatási joghatóság megadása címén a legszigorúbb vizsgálatnak vessék alá. Isten segítségével azonban ezt fényesen megállta. De az efféle nagy hatalmú, mindent föltételező, az első tájékoztatásra sokat adó mágnásokban a megfogant gyűlölet mégcsak növekszik. A főplébániára a két káplán mellé kapott beosztást. Azoknak évente 60 Ft járt munkájukért, neki semmi. Vasár- és ünnepnapokon a templomban a püspök szándékára énekes misét tartott, köznapokon pedig jelenlétében csöndeset. Ezenkívül még sok plébániai ügyet kellett intéznie. Rendetlenség, igazságtalanság, társai rossz élete s gyűlölködése megkeserítette napjait. Pokol volt közöttük élni. Mindnyájan ártani akartak neki. Egy év múltán a püspök a zemeljcei plébániára helyezte káplánnak. Szoba nélkül, ágy nélkül (közben azonban ezekről gondoskodott a kiérdemült provizor), fizetés nélkül, az elmondott misékért járó stipendium nélkül s minden remény nélkül ment a plébániára. A hívek száma a hét leányegyházéval együtt 2248 volt, „kivéve a holtakat, kiket én kísértem a háztól a temetőbe". Két év múlva újra a székesegyházban szolgál. Diakovárnak 260 háza és 2683 lelke van, „kivéve a halottakat, kivéve a katonákat, kivéve a jövevényeket". Közben két plébániai javadalom megürült, de nehogy méltán ő kaphassa meg az egyiket, némi kárpótlásként az elmaradt misepénzért és fizetésért, a püspök a gorjani plébániára küldte káplánnak. A plébános gyógyíthatatlan beteg volt. Itt három évi szolgálatért 30 Ft-ot kapott, s a plébános visszatartotta 100 mise stipendiumát. Majd a püspök újra visszahívta a főplébániára. Ott háromévi szolgálat után csak nehezen tudta egy évi fizetését megkapni, és még 315 stipendiummal is adós volt a püspök, amikor meghalt. Ezután részletes kimutatást ad azokról a károkról, melyek 17 év alatt a püspök és plébánosai részéről érték. A végösszeg 076,30 Ft. Két éve és hat hónapja a papi ténykedésektől fölfüggesztett becstelenségbens a legkétségbeejtőbb állapotban él, pedig ártatlan, mint az egész egyházmegye tanúsítja. Ezért is megfelelő elégtételt kíván. Az említett plébánosok egyikének sem volt kevesebb fizetése évi 1000 Ft-nál, bár semmit sem dolgoztak. A püspök ezért a 17 évért jogosan 11 A Hitterjesztési (Propaganda) Kongregáció területén a hittérítés szolgálatára.