Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Vanyó Tihamér: Orvostörténeti vonatkozások a vatikáni levéltárból
fizetni tartozik neki 17 ezer Ft-ot. Az ilyen kapzsi embert fölfüggesztessél és cenzúrákkal kellene sújtani, amíg jóvá nem teszi vétkét. Bár biztos abban, soha nem kapja meg követelését, mégis megírja. Majd rátér a családi házuknak okozott károkra. Atyja, Jancsikich Pál vasesztergályos 20 évig dolgozott Chiolnich püspöknek a püspökvárban. Számlái szerint adósak maradtak neki 3000 Ft-tal. Ez az összeg egyéb károsodásokkal együtt 5888 Ft 34 1/4 dénárra emelkedik. Kertiza püspök már hetedik éve károsítja à 200 Ft-tal nyomorúságos házukat. Többször el is akarta árvereztetni, de a levélíró négy nővére ellenállt. A püspök azért csinálja ezt, hogy ne legyen hely, ahová fejét lehajthassa. Az atyai birtokból elvétetett tíz öl legjobb minőségű földet, s műveletlent adott cserébe. 20 hold földjük mindig parlagon marad, mivel minden jövedelmüktől megfosztotta őket. S mikor eljön a földbér fizetésének ideje, borzasztóan káromkodó satrapákat küld nyakukra. Atyja vagyonát halála után elvesztegették, s ő lelkészi dolgai miatt egy lépést sem tehetett. A püspök valamennyi rokonát ellene lázítja, minden barátját ellenségévé tette. És még igen sokat mondhatna, mit kell elszenvednie. „Fömagasságod talán nem hinné, ha mondanám, hogy többek aláírásával ellátott írás van birtokomban a mostani püspök parancsával, hogy engem a világiak kifosszanak, és 20 botütést adjanak nekem, a papnak, az egész egyházmegye gyóntatójának, a haza atyjának." Itt a Loretóban végzett papok az utolsó helyet foglalják el, jó munkájukért rosszal fizetnek. Az itteni püspökök és plébánosok szemében mindenki iszákos, tolvaj, még a világi személyzet is, s miután szolgált nekik, egyetlen fillér nélkül elzavarják. A káplánoknak, ha fizetésüket kérik a plébánostól, utána rengeteg zaklatásban, rágalomban van részük, s vagy beletörődnek sorsukba, vagy kiűzik őket a hazából. „Szeretném, ha Fömagasságod idejönne vizsgálatot tartani, és 30 ezer lelket kikérdezne (kivéve a holtakat, kivéve az idegeneket, kivéve a katonákat), mennyi és milyen fáradságot viseltem el, s utána szívesen hallanám véleményét. Közben minden elmúlt. Amen." A nunciusnak nem lenne nehéz számára a királynőtől infulás apátságot megfelelő fizetéssel kieszközölni. ,,Mert méltányos-e, hogy ily életet éljek? Annyi fáradozás után, amennyit kétségtelenül senki sem viselt el a lelkipásztorkodásban . . . aki fejek feje voltam, mindenki vezetője és mestere, s végül száműzöttként megtörten idegenben pusztuljak el, fény nélkül, kereszt nélkül (sine luce, sine cruce) ismeretlen hazában. Ha a közeljövőben nem kapom meg Főmagasságodtöl reményem osztályrészét, mintsem hogy üldözést szenvedjek a barbár Kertiza püspöktől, gyalázatot, éhséget, szomjúságot, mezítelenséget, rablást, börtönt, erőszakosságot az atyai házban, sőt még gályarabságot vagy kényszermunkát, a parasztoktól üldözést s még veréseket is az alfelén — inkább olyan helyre megyek, ahol — ha ilyesmit kell elviselnem — azt fogom mondani : Szenvedek a törvény nélkül élő, Istent nem ismerő néptől. Minden túlzás hibává fajul, és ami sok, az ostobaság. (Potior a gente sine lege vivente, Deum ignorante. Omne nimium vertitur in Vitium, et quod est multum, est stultum.) Ha Kertiza engem bűnösnek tartana, nem engedne ebben az állapotban maradni, hanem már régen elpusztultam volna börtöneiben. De ő nem tudja elviselni azt a tiszteletet, amelyet irántam népek és nemzetek tanúsítanak érdemeimért, jó életemért, mindig szent cselekedeteimért, Isten dicsőségére és a lelkek üdvére kiállott fáradalmaimért..."
