Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Katona Géza: Orvosi látleletek a pesti bíróság előtt a XVIII. század második felében

jesztett értelemben használja. Nemcsak a mai szóhasználatnak megfelelő „corpus delictit" — bűntárgyakat — sorolja ide, hanem „az elkövetett bűntett valamennyi bizonyítékát és jeleit („indiciumait"). A Theresiana a „corpus delicti" megállapítása szempontjából a bűncselekményeket: szemmel látható, testi sajátosságokat hátrahagyó büntettek (emberölés, gyújtogatás, lopás stb.) 5 a látható testi jeleket nem okozó bűntettek (istenkáromlás, boszorkányság, vérfertőzés) kategóriájára osztja. Meg kell jegyeznünk, hogy a bűncselekményeknek ilyen irányú kategorizálása egészen napjainkig fennmaradt, s erre bírósági orvosok s kriminalisták rendszeresen hivatkoznak. Az orvosszakértő feladatait a Theresiana a leggyakrabban előforduló bűntettekhez kapcsolva tárgyalja. Az emberölés kapcsán foglalkozik a halottszemle és boncolás szabályaival. Úgy rendelkezik, hogy a bíró, az orvos vagy seborvos a helyszínen a sérültet vagy a holttestet szemléljék meg, s ,,az esetben, ha a sérült már meghalt, a holttestet nyissák fel, majd a sebek helyét, mélységét, szélességét, az ütés sajátosságait írják le, hogy ezáltal minden haszontalanság s elkendőzés elkerülhető legyen ..." „ ... vegyék hűen jegyzőkönyvbe, részletes látleletben, s az ehhez csatolt véleményben rögzítsék, hogy a sebek feltétlenül halálosak voltak-e, s ha igen miért, vagy miért nem, külön-külön és együttesen". Az emberölés esetében tartandó halottszemle és boncolás általános szabályainak megállapításán kívül nem mulasztotta el a törvényhozó a különböző gyilkoló eszközök használata során előforduló szakértői kérdések tárgyalását sem. így a lőfegyverrel elkövetett emberölés esetében meg kellett állapítani a lövéstávolságot, s fel kellett jegyeznie a lövedék sajátosságait, szúróeszköz (kard, tőr, kés, villa stb.) alkalmazása esetén a bíróra és az orvosra várt a seb összehasonlítása az eszközzel, s annak megvizsgálása, hogy „éppen az az eszköz volt-e, amellyel a sérülést okozták". Olyankor, amikor a tettes által használt eszköz nem maradt vissza a helyszínen, a törvény előírta a hatósági személyek és az orvos számára, hogy „becsületes tanúk, eskü alatt tett vallomásának megfelelően" rekonstruálják a tettes által használt gyilkoló eszközt, s abban az esetben, ha a „tanúk megesküsznek arra, hogy a valódi eszköz is éppen ilyen volt, ezt (a rekonstruált eszközt — K, G.) kell a hiányzó eszköz helyett hitelesen csatolni." Ismeretlen körülmények között elhalt személyek holttesténél a halál okára vonatkozó szemle keretén belül „Visum Repertum"-ot (látleletet) kellett felvenni a halál okára vonatkozóan. Ismeretlen személyek holttestét — a közegészségügyi szabályok legnagyobb dicsőségére — a temető szélére kellett több napra közszemlére kitenni. Kiemelt részletességgel foglalkozik Mária Terézia törvénykönyve a gyermekölés esetében végbemenő bírósági orvosi ténykedéssel. Meghatározza az „idejében, természetes teljességgel született gyermek" kritériumait, ezek közé sorolja a körmöket, a hajzatot, s felhívja a vizsgáló orvos figyelmét az erőszak leggyakoribb előfordulási helyeire: a mellre, a nyakra, a fejre, s előírja a köldökzsinór állapotának megvizsgálását. A gyermekölés elkövetésével gyanúsított nő testén a szülésre utaló jelek vizsgálatával a Theresiana szerint „két esküdt, becsületes és képzett bábát", vagy ezek hiányában „matrónákat" kellett megbízni.