Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Katona Géza: Orvosi látleletek a pesti bíróság előtt a XVIII. század második felében

A készítendő látleletekkel szemben követelményként írta elő az 1769. évi osztrák büntetőtörvénykönyv, hogy a bíróságok által bevont orvosok ,^véleményüket meggondoltan .,. tisztán, . . . élethűen, homályos vagy kétes kifejezések használata nélkül ... a vádlottat fenyegető büntetés súlyosságának figyelembevétele nélkül adják meg." 1788-ban lépett életbe II. József császár „Allgemeine Criminalgerichtsordnung"-ja — büntetőeljárási törvénykönyve. Ebben már hiába keressük az orvosszakértő tevékenységét részletekbe menően szabályozó normákat. A formális bizonyítás elvének gyengülése folytán ez a haladóbb szellemű törvény ezeket mellőzi és átengedi az egyre inkább kiteljesedő szaktudománynak. E jogszabály csupán a halottszemlével és a boncolással kapcsolatban rögzíti le a legfontosabb követelményeket: — a sebek számának és sajátosságainak leírását, — az alkalmazott ölési eszközre vonatkozó következtetések megjelölését, — s véleményalkotást arra vonatkozóan, hogy a cselekmény a halált szükségszerűen eredményezte, vagy az mellékkörülmények következménye. IL József eljárási törvénye a továbbiakban teljesen elvileg határozta meg a szakértők igénybevételének alapját. A szakértők alkalmazási eseteinek példálózó felsorolása helyett leszögezte, hogy szakértőt kell bevonni, ha: „a bűntett sajátosságainak alapos megítélése a szembetűnő ismertetőjegyek alapján különleges szakismereteket követel meg . . ." Bár Mária Terézia büntetőtörvénykönyve nem lépett Magyarországon hatályba, II. József törvénykönyve pedig tragikus, korai halála folytán nem került tartósan alkalmazásra, mégis mindkét jogszabály közvetve számottevően befolyásolta a magyarországi joggyakorlatot is. II. Pest városi bíróság előtt — 1750 és 1800 között — folyó perekben az orvosok vagy sebészek (chirurgusok) tevékenysége az alábbiak szerint csoportosítható: 1. sérülésekről látlelet felvétele; 2. boncolás; 3. toxikológiai és egyéb vizsgálatok. Ad 1, Sérülésekről látleletek, „Visum Repertum"-ok felvétele képezte az igazságszolgáltatásba bevont orvosi tevékenység zömét. A látleletek legtöbbször német, ritkábban latin vagy magyar nyelven készültek. Először Baynay Joannes chirurgus 1799. október 15-én kiállított magyar nyelvű „Visum Repertum"-át közlöm: Alább írt adom tudtára, akiket illet, hogy 10, napján ennek a holnapnak hivattam Miller Miklós úrhoz megveretett tagjainak vizsgálására, J, Találtam a jobb karján alól, az kéz szár tsont között, erőszak által nagy fájdalmas contusiót, mely contusio fértődő sebbel egész tsontig vagyon.