Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Ormos Pál: Hódmezővásárhely egészségügyi fejlődése

viszonyok, iskolák, munkahelyek stb. egészségügyi állapota az adottságok és lehetőségek keretén belül jóval korszerűbb lett. A Szanatórium Egyesület kebelében működő Tüdőbeteg-gondozó Intézet, mint arról már szóltunk, 1910 óta végzi eredményes munkáját a tuberculosis elleni küzdelemben. 1920-ig heti kétórás rendelést tartott, amit a Szanatórium orvosai végeztek egy asszisztensnővel. 1926-tól kezdve minden nap volt rendelés, s ugyanabban az évben az Intézet röntgengépet is beszerzett. Ugyanebben az évben vezették be — az országban szinte elsőként — az iskolás gyermekek rendszeres tuberculin-szűrő vizsgálatát. Ezen munkát dr. Weisz Adolf, a szanatórium orvosa kezdeményezte, később dr. Müller Ferenc segédkezett benne, majd dr. Weisz Adolf nyugalomba vonulása után átvette irányítását. A tébécépraventio vonalán mindketten elévülhetetlen érdemeket szereztek. 1929-ben kezdték meg a légmellkezelést. 1939-ben bevezették a tuberculin-positiv gyermekek családtagjainak is a vizsgálatát. Ugyanebben az évben a régi „Szarvas" vendéglő épületéből a mostani Táncsics Mihály utcába költözött a tüdőgondozó, az eddiginél jobb, de már akkor sem korszerű helyiségbe. Közvetlen a felszabadulás előtti években a gondozóintézet munkája kezdett korszerűtlenné válni, és ez folytatódott a felszabadulás utáni években is. Ezért és a Kútvölgyi Szanatóriumról már fentebb említettek miatt is 1949-ben a Szanatórium Egyesület feloszlott, és a Gondozó Intézet is a Városi Tanács kezelésébe került. 1953-ban a tüdőgondozó a volt Kokron-palotába költözött át, amelyben megfelelő átalakítás után korszerű munka volt biztosítható. 1957-ben megyei tébécégondozóvá szervezték át, és azóta dr. Nemes János vezetésével rendkívül magas színvonalú munkát végez. Munkája, kapcsolódva a tébécé gyógyítása terén világszerte elért új módszerekhez, Csongrád megyét és vele együtt Hódmezővásárhelyt is az országban a tébécé elleni küzdelem élvonalába állította. Minthogy csak 1951 óta van megfelelően egységes adatszolgáltató rendszer, ezért csak azóta állanak forgalmi adatok rendelkezésre. 1951-ben az Intézet 15 115 vizsgálatot végzett, 1962-ben 20 363-at. 1962-ben megkezdték a lakosság állandó, folyamatos szűrővizsgálatát ernyőfényképezéssel. A kórházban felállított diagnosztikai laboratórium végzi az egész megye számára — beleszámítva Szeged városát is — a bakteriológiai tenyésztési munkát. Az intézet munkájára jellemző, hogy míg 1945ben 146 nyilvántartott betege volt, ez a szám 1957-ig 573-ra emelkedett. Azóta az eredményes munka következtében ez a szám fokozatosan csökken: 1962-ben 470, 1967-ben 397, 1968 végén 385 volt. A laboratóriumban 1907-ben 1 orvos dolgozott fél munkaidőben, 7 asszisztensnő és 4 egyéb dolgozó. A tenyésztési vizsgálatok száma 1967-ben 60 777 volt. A kórház-rendelőintézeti egységben több gondozó létesült. Rendszeresen végzik a szívbetegek, idegbetegek, cukorbetegek, vészes vérszegénységben, gyomorfekélyben szenvedők állandó ellenőrzését és gondozását. Ezzel lehetővé vált, hogy a betegek állapota javuljon, de legalábbis ne rosszabbodjék, munkaképesek maradjanak, jól érezzék magukat. A sportolók egészségére a sportorvosi intézet vigyáz. Az iskolaorvosi intézmény kifejlesztése és munkája következtében az iskolás gyermekek mulasztási ideje csökkent. Az iskola helyiségeiben az adott viszonyok által megengedett keretben a lehető legegészségesebb körülmények biztosítása, a kötelező védőoltások rend-