Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Ormos Pál: Hódmezővásárhely egészségügyi fejlődése

céljából, másrészt pedig azért, hogy az orvosok nyugodt és csendes, e célra szolgáló helyiségben olvashassanak és búvárkodhassanak. A kórbonctani intézet épületének földszintjén egy nagy ravatalozóhelyiség épült, megfelelő mellékhelyiségekkel. Ez már az épület megépítése idején feleslegessé vált, mert a város a temetőkben megfelelő ravatalozóhelyiségeket épített, s a kórházból a temetés megszűnt. Ezen helyiségeket alakítottuk át könyvtár- és olvasóhelyiségekké. Ezt a helyiséget egyúttal eleinte a kliniko-patológiai konferenciákhoz is használtuk. Később azonban szűknek bizonyult ilyen célra, azóta ezeket a konferenciákat a kórház kultúrtermében tartjuk. Szakmai előadások havonta tartatnak, nemcsak kliniko-patológiai konferenciák, hanem egyéb tudományos előadások is. Időnként nemcsak vásárhelyi előadók szerepelnek; leginkább a szegedi egyetemről, néha a budapestiről is. Ezek a szakülések biztosították és biztosítják az új szakkönyvek és folyóiratok, valamint a más intézetekben hallgatott továbbképző előadásokon kívül orvosaink állandó szakmai fejlődését. A város egészségügyi helyzetét az alábbi adatok mutatják a kórházi fejlődés tükrében : 2. táblázat Év Ágyak száma Ápolt betegek száma Orvosok száma Középkáderek száma Összes alkalmazottak 1880 24 191 2 1890 40 589 J 2 5 1900 40 + 50* 430 + 000* 1 + 2* 3 + 3* 0 + 7* 1910 202 1 781 4 10 22 1920 225 1 300 0 10 24 1930 450 4 479 15 29 79 1940 450 5 498 17 31 89 1950 074 9 989 30 72 231 1960 704 12 029 39 191 402 1908 704 ] 2 303 49 207 477 A megjelölt számok közül a második az 1900-ban különálló szemkórház adatait jelzi. A kórház és rendelőintézet egységében 1908-ban az orvosok száma 119, a középkádereké 278, az összes alkalmazottaké 043. Ez az egység 1952-ben jött létre, és már akkor a kórház igazgatója alá került az akkor megszűnt SZTK Rendelő Intézet is. A körzeti orvosok munkaterülete is ezen egységhez csatoltatott. Minthogy a felszabadulás előtt a körzeti orvosok magánrendelőjükben vizsgálták és kezelték a szegény- és biztosított betegeket is, ezt fokozatosan megszüntettük. Körzeti rendelőhelyiségek kialakításával öt helyen létesült rendelő, mindenütt két-két munkahellyel. Később a körzeti munkahelyek tovább szaporodtak. A biztosítottak növekvő száma miatt és a betegellátás folytonos javítása céljából mind a rendelőórák, mind az orvosok és egyéb egészségügyi dolgozók számát is évről évre szaporítottuk. A fejlődést a következő számok mutatják: míg a felszabadulás után 1945-ben S és fél szakorvosi óra volt naponta, amelyet