Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Ormos Pál: Hódmezővásárhely egészségügyi fejlődése
4 orvos látott el, addig lí)00-ban a napi szakorvosi órák száma 124 volt, amelyet 32 orvos látott el. 1908-ban a szakorvosi órák száma 168 volt. Ezt 30 orvos látja el, éspedig 24 főfoglalkozásban, 0 mellékfoglalkozásként. Azelőtt a legtöbb órát mellékfoglalkozásban látták el. 1950-ig nem volt a Rendelő Intézetnek egy főfoglalkozású szakorvosa sem, mind mellékfoglalkozásban látták el. 1960-ban 0 főfoglalkozású szakorvosa volt 42 órában, a többi 82 órát mellékfoglalkozású orvos látta el. E tekintetben a fejlődés az utóbbi években jött lotie. A város elsősorban mezőgazdasági jellegű lévén, a biztosítottak száma ugrásszerűen a mezőgazdaság szocializálása után emelkedett. Amikor a város termelőszövetkezeti város lett, a parasztok túlnyomó többsége termelőszövetkezetbe tömörült, és így betegség elleni biztosításban is részesült. Ennek következtében a város lakosságának 95%-a biztosítottá vált. Emellett a városban új nagy ipartelepek (gépjavító állomás, porcelángyár stb.) létesültek, a régiek is bővültek, úgyhogy az ipari munkások száma is lényegesen emelkedett, és ez tovább növelte a biztosítottak számát. Ezért valamennyi egészségügyi dolgozó számát emelni kellett a rendelőórákkal együtt. A körzeti orvosok száma is 15-re nőtt. A lényegesen megszaporodott munka számára a meglevő órák elégtelenek voltak. A zsúfoltság elviselhetetlenné vált, d helyiség hiányában lehetetlen volt további rendelőórák beállítása. Új, megfelelő számú helyiséggel rendelkező rendelőintézet felállítása halaszthatatlanná vált. Az akkori anyagi lehetőségek mellett szó sem lehetett teljesen új épület építésére]. Az ötéves tervekben Csongrád megyében rendelőintézet létesítése nem is szerepelt. De meg lehetett oldani a kérdést úgy is, hogy a Megyei Tanácsnak Szegedre költözése következtében felszabadult a Megyei Tanácsház, A város tanácsa ugyan irodaházat akart létesíteni az épületből, de dr. László György megyei főorvos kezdeményezésére a Tanács átengedte rendelőintézet céljára. Az Egészségügyi Minisztérium és az Elnöki Tanács titkársága is úgy döntött, hogy rendelőintézetet kell belőle alakítani. Az új rendelőintézetben bőségesen állott rendelkezésre megfelelő helyiség, annyira, hogy minden szakrendelésnek megfelelő váróhelyisége is lett, és nem kell a betegeknek a folyosókon várakozniuk. Az új rendelőintézet teljes mértékben biztosítja a korszerű betegellátást, miután megfelelő műszerekkel is ellátták az intézetet. Ez annál inkább is szükséges volt, mert azelőtt a szakrendelések egy része a kórházban volt, ami nagyon zavarta a kórházi betegellátást és a kórházi fegyelmet. Most a kórházban járóbeteg-ellátás egyáltalán nincs, minden ilyen munka a kórház szomszédságában levő rendelőintézetben történik (15. ábra). A kórház-rendelőintézeti egység létrehozásával sikerült kiküszöbölni azokat az akadályokat, amelyek a betegellátásban a két részleg különállása következtében, főleg a gazdasági érdekek miatt a felszabadulás előtt napirenden voltak. Minden részleg betegellátási és gazdasági irányítása a kórházigazgató hatáskörébe tartozik. Még nem sikerült változtatni a körzeti rendelők zsúfoltságán. Ez azonban országos jelenség. Maguk a körzeti rendelők sem megfelelők, nagyon elmaradtak a korszerűségtől. Csak az a két körzeti rendelő megfelelő, amely a központi rendelőintézetben van elhelyezve. A többi mind megszüntetendő volna és helyükbe teljesen új rendelőt kellene építeni. Ez azonban e sorok írásakor még nem indulhatott meg anyagi okok miatt. A fentiek szerint a felszabadulás után lényegesen megjavult a betegellátás, d e
