Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Szőkefalvi-Nagy Zoltán -Spielmann József: Nyulas Ferenc életére és működésére vonatkozó újabb adatok
nium orvosi bizottsága a ,, Consilium Medicum" a skorbutra vonatkozóan nyomtatott körlevelet bocsát ki, s abban Nyulas és Osztrovits javaslatainak nagy részét magáévá teszi. Mai fogalmakkal szólva, sok C-vitamin-tartalmú kerti és vadon termő növényt ajánl (sós káposzta, torma, burbolya, sóska, cikória, békavirág stb.), „mellyből mentől bővebben esznek, annál jobb" 24 . Nyulas javaslataiból az orvosi bizottság csak a vasas borvizek fogyasztását vetette el és tekintette ártalmasnak. Az egykori szamosújvári orvos az erdélyi ásványvizekről szóló 1800-ban kiadott munkájában visszatért arra a kérdésre, és újabb érvekkel bizonyította, hogy a vasas borvizek segítségével sikeresen gyógyította 1795-ben skorbutos betegeit. Felmerül a kérdés, úttörőek voltak-e Nyulas és Osztrovits, amikor a skorbut gyógyításában C-vitamin-tartalmú növényeket ajánlottak? Világviszonylatban semmiképp sem. A XVII—XVIII. sz. több orvosa és természetkutatója megfigyelte, hogy a skorbut megelőzhető, illetve gyógyítható friss zöldségek, vadon termő növények és citrom fogyasztásával. Persze ők sem ismerték, nem is ismerhették a skorbut okát, tapasztalati megfigyelésről volt szó csupán. Csak két szerzőt említünk meg, akinek munkásságáról a Bécsben tanult Nyulas Ferenc és Osztrovits egyaránt hallhatott: James Lind (1716—1794), a „Treatise of the scorbut" (1753) című művében határozottan megállapítja, hogy a tengerészek skorbutja citrom fogyasztása révén gyógyítható és megelőzhető. 1795-ben, tehát Nyulas tevékenységének évében, Lind tanítványainak (Blanne és Trolle) indítványára az angol admiralitás elrendeli, hogy a tengeri hajóutakon a skorbut megelőzésére a legénység citromot kapjon. Ha kérdéses is, hogy Nyulas ismerte-e Lind munkásságát, Johann G. Krammer soproni születésű német katonaorvos, Temesvár első hivatalos fizikusának 1731ben Bécsben megjelent munkáját, a „Dissertatio de scorbuto militari"-t minden bizonnyal olvasta. Krammer a hadjáratok idején a sorkatonaság soraiban pusztító skorbutról ír, s egyúttal megállapítja, hogy azoknál a tiszteknél, akik zöldségfélét is ettek, ez a megbetegedés nem fordult elő. A jó megfigyelő ok-okozati kapcsolatot állít fel a két jelenség között. A fentiek tükrében tehát Nyulas és Osztrovits ésszerű javaslatai csak hazai viszonylatban úttörőek. Nyulas Ferenc szamosújvári éveit szorgos önképzésre használja fel. Különösen a kémia iránt mutatott érdeklődést. Felismerte az erdélyi ásványvizekben rejlő kitűnő gyógyászati lehetőségeket, ezért a kémia gyakorlása során munkássága elsősorban a gyógyvizek elemzése felé irányult. 1800-ban kiadott alapvető munkájában „Az Erdély Országi orvos vizeknek bontásáról közönségesen" (Kolozsvár, 3 kötet) azt írja, hogy több mint 10 évig járta a Radna környéki borvizeket. Eszerint mindjárt Erdélybe hazaérve, megpróbálta a két egyetemen szerzett kémiai ismereteit a gyógyítás szolgálatában hasznosítani. Hat nyelven beszélt: magyarul, latinul, németül, franciául, olaszul, románul. Amikor tudomást szerzett, hogy a Gubernium javaslata alapján az udvar Kolozsvárott „kémiai-metallurgiai iskolát" kíván nyitni, a legelsők között volt, 24 Marosvásárhelyi Állami Levéltár. Marosszék Tisztség iratai, 1357/1795. (2096 és 2216 Gub. Rend.)
