Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

KRÓNIKA

MANNINGER REZSŐ (1890—1970) A magyar állatorvostudomány egyik nagy alakja hunyt el február 4-én, a kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, dr. Manninger Rezső. Az Állatorvosi Főiskola elvégzése utána Járványtani Intézet tanársegédeként kezdte pályafutását, 1934-től az Intézet vezetője, egyetemi tanár volt 1963-ig. 1928-ban az ő nevéhez fűződött az Országos Állategészségügyi Intézet megszervezése, amelyet 1943-ig vezetett. Több egyetem különböző vezető tisztségét töltötte be, több társaság elnöke, 1960—1967 között a Magyar Tudományos Akadémia egyik alelnöke volt, tizenkét külföldi akadémia tagja és számos egyetem tiszteletbeli doktora, több magas rangú kitüntetés tulajdonosa volt. Világszerte ismert és elismert szakirodalmi munkásságot fejtett ki; munkái magyar és idegen nyelven több kiadásban jelentek meg. Múzeumunk gyűjteményének gyarapítói között tarthattuk számon. Személyes látogatása során nyújtotta át Lord Lister Manninger Vilmoshoz írott levelét, amellyel múzeumunkat komoly értékhez juttatta. B. G. PANDULA EGON (1916 — 1970) Nagy veszteség érte a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karát és az egész magyar gyógyszerészetet, mikor február elején dr. Pandula Egon kandidátus, egyetemi tanár, dékánhelyettes, gyógyszerész-ezredes tragikus hirtelenséggel elhunyt. A budapesti egyetemen szerzett oklevele és doktorátusa után több évtizeden át dr. Mozsonyi Sándor professzor mellett mint adjunktus, később mint docens vett részt a Gyógyszerészeti Intézet munkájában. 1963-ban az intézet vezető professzora lett. 1950 óta a honvédség gyógyszerészeti karában is vezető szerepet töltött be, ahol munkásságáért több kitüntetésben, majd 1969-ben gyógyszerész-ezredesi előléptetésben részesült. Tudományos munkásságát több közleménye és két, elismerést nyert tankönyve dokumentálja. Ha nem is volt aktív gyógyszerésztörténész, de támogatta a Múzeumot és a Könyvtárat, több értékes tárgyhoz juttatta hozzá intézetünket, és többször meglátogatta a Múzeumot. Z. B. KRISZTINKOVICH BÉLA (1887 — 1969) Miként atyja, ő is mérnök volt, nem sokkal halála előtt kapta meg gyémántdiplomáját. 1909-ben a Magyar Fiat Műveknél kezdte meg munkásságát. Az első világháború után a Magyar Ruggyantaárugyárnál dolgozott, és nyugdíjba vonulásáig ebben az iparágban tevékenykedett. Előadója volt a Mérnök Továbbképző Intézetnek, az Autóműszaki Intézetnek és tudományos munkatársként dolgozott a Gumiipari Központi Kutató Laboratóriumban. Volt azonban Krisztinkovich Bélának egy másik arca is, amely hozzánk, orvostörténészekhez igen közel állt, és mi úgy érezzük, hogy ez a szép szenvedély adta meg életének igazi tartalmát, ez tette a szó szoros értelmében „színessé" alkotómunkáját: a magyar keramika iránt érzett olthatatlan szeretete. A Szent György Céh alapító