Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

FOLYÓIRATOKBÓL - Esther Fischer-Homberger: Hysterie-Misogynie — ein Aspekt der Hysteriegeschichte (R. Harkó Viola)

FOLYÓIRATOKBÓL Esther Fischer-Homberger : Hysterie- Misogynie — ein Aspekt der Hysteriegeschichte. —- Gesnerus, 1969. 1 — 2. 117 — 127 S. A hisztéria tipikusan a női nemre jellemző megbetegedés, a misogynia pedig nőgyűlölet. A cikk kérdésfeltevése: történeti szempontból nézve van-e a kettő között összefüggés. Négy történelmi példán keresztül — Platon, Jorden, Kraepelin és Weininger — kísérli meg bebizonyítani, hogy ahol hisztériát diagnosztizálnak, nincs messze a misogynia sem. Platon nem vette emberszámba a nőket, „asszonyok és egyéb állatokéként emlegette. Magyarázata szerint a helytelen életet büntették azzal az istenek, hogy az illetőt nővé változtatták. A nők számos betegségét is az istenek büntetéseként fogta fel. A későközépkori boszorkányhit igen hasonlított Platon felfogásához: komolyan vitatkoztak például arról, hogy van-e a nőnek lelke, egyáltalán embernek tekinthető-e. A nők üldözése igen sokuk életébe került, míg akadtak orvosok, akik felléptek a boszorkányság babonája ellen. Közéjük tartozott az angol Edward Jorden, aki értekezést írt a hisztériáról. Boszorkányság nem létezik szerinte, a hisztéria pedig a méh betegsége, nem az ördög munkája. Tehát a nőket mentesítő diagnózist ad, s a büntetést érdemlő „boszorkányok" felmentését javasolja, mint betegekét. A felvilágosodás kora, a 18. század kedvezőbb helyzetet teremt a nőknek: azt nevezik náluk hisztériának, amit a férfiaknál hipochondriának. Aztán a 19. század, s különösen annak második fele a női emancipáció kora — s egyidőben a platóni nőgyűlölet reneszánsza is. Ismét feléled a boszorkányhit, csak éppen „hiszterika" elnevezéssel. A hisztériát már nem a méh, hanem a női idegrendszer betegségének tekintik. A női idegrendszert csökkentebb értékűnek tekintik, mint férfiét. Kraepelin pedig a női lélek fejletlen, gyerekes voltának tulajdonítja a hisztériát. Leírása szerint a hiszterika önző, uralkodni vágyó, hazug, önimádó, elégedetlen, az orvosok és a kórházak réme. Végül mint tipikusan misogyniás egyéniséggel foglalkozik a szerző Otto Weiningerrel, aki 1903-ban, 23 éves korában írt Geschlecht und Character (Nem és jellem) című művével óriási sikert aratott: két év alatt öt kiadást ért el. Weininger többek között ezeket a megállapításokat tette: a legalacsonyabb rendű férfi is mérhetetlenül fölötte áll a legmagasabb rendű nőnek; a nő önmagában semmi, nincs személyisége, csak a férfin keresztül létezik. A hisztériát a női hazudozás szervi kríziseként magyarázta. Esther Fischer-Homberger végül felhívja a figyelmet arra, hogy ha egy szociológiai szituáció és egy ideggyógyászati diagnózis között ilyen korreláció lehet, érdemes lenne több más területen is vizsgálni. R, Harkó Viola