Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

FOLYÓIRATOKBÓL - Francisco Guerra: The Identity of the Artists Involved in Vesalius's Fabrica (R. Harkó Viola) - Hanna Sygietynska-Kwoczynska: Officinae sanitatis w osiemnastowiecznym Zamosciu (Kapronczay Károly)

Francisco Guerra : The Identity of the Artists Involved in Vesalius's Fabrica 1543. - Medical History, 1969, 1. 37-50. pp. Andreas Vesalius De humani corporis fabrica c. művének (1543), a reneszánsz nagy orvosi teljesítményének híressé vá­lásában kiemelkedő szerepet játszottak anatómiai ábrázolásai. A kötetben azon­ban semminemű jelzést nem találunk, amelynek segítségével megállapíthat­nánk a rajzok és fametszetek készítőit. Már közel kétszáz éve Llaguno ismer­tette Vasari megállapítását az illusztrá­torokra vonatkozólag, sőt a Vesalius­kutatók is ismerik e megállapításokat, mégsem tulajdonítottak jelentőséget ne­kik. Vasari szerint a rajzokat Jan Steven van Calcar, a fametszeteket pedig Fran­cesco Marcolini da Forli készítette. Vasarival együtt mindketten a velencei Tiziano-körhöz tartoztak az 1530-as évek végén. Egyébként maga Vesalius említette egy ízben, hogy van Calcar befejezett két rajzot az idegrendszerről, s várja az izmokról és belső szervekről készülő rajzok befejezését is. Azt is említi, hogy a csontváz és érrendszer rajzait közösen készítették az 1538-as Tabulae c. műben. Közvetve tehát Vesalius maga is valószínűsíti Vasari megállapításának helyességét, sőt ezt támasztja alá Marcolini és társai — Johann Britt és Giuseppe Porta — 1540—1542 között készített munkáinak gondos elemzése is. Vesalius a De humani corporis fabrica című művével vívta ki magának a mo­dern anatómia megteremtőjének címét. Most ebben a megbecsülésben méltó­képpen osztozik Jan Steven van Calcar és Francesco Marcolini da Forli, akik tudományos értékén túl is minden idők egyik legkiemelkedőbb könyvalkotásává tették a Fabricát. R. Harkó Viola Hanna Sygietynska-Kwoczynska : Offici­náé sanitatis w osiemnastowiecznym Zamoáciu. = Archívum Historii Medy­cyny, 1969, 32. 147 — 164 p. A magyar gyógyszerésztörténészeket is érdeklő téma, hogyan alakultak ki a középkorban a városi patikák és milyen volt a helyzetük a későbbi évszázadok­ban. A magyarországi és az európai helyzet összehasonlítását segíti elő Han­na Sygietynska-Kwoczynska tanulmá­nya, amely egy lengyel város — Zamosc — történetén keresztül enged bepillan­tani az előbb említett folyamatba. Ez a város Lengyelország délkeleti részén terül el, akkor tartományi székhely volt, és Jan Zamoyski — Báthori István len­gyel király kancellárja — terveket készít­tetett Bernardo Morandóval a város át­építésére és reneszánsz arculatának kiala­tására. Zamosc jelentőségét csak növelte, hogy Zamoyski a 16. század végén 10 katedrás Akadémiát alapított itt, ahol a medicinát is tanították. Részben az ok­tatás, részben a város lakosságának szám­beli megnövekedése számos patikus és orvos letelepedését eredményezte. A betelepülő „jövevények" a huma­nista lengyel polgárság tipikus képvise­lői, akik könnyen illeszkednek be Zamosc életébe és a városi évkönyvek tanúsága szerint hamarosan jelentős tisztségeket viseltek a városi magisztrátusban. A rene­szánsz korában alapított zamcsci pati­kák nem jelentettek versenytársat a régebbi királyi és kolostori patikáknak. Az új gyógyszertárakat a Renek Weilkin (Nagy Piactéren) — a város centrumá­ban — építették, és a polgárság ízlésének megfelelően rendezték be. A városban letelepedő híres patikus családokban (Lipowski, Piechowicz, Grabowicz és Reyneberger) apáról fiúra szállt a mes­terség, és a leszármazottak közül nem egy híres gyógyszerész lett. Hanna Sygietynska-Kwoczynska a vá­ros levéltárából előkerült patikai inven­táriumok tanulmányozása segítségével rajzolta meg a zamcsci patikák helyzetét a 18. században. Számos érdekes adatot (gyógyszer-elnevezéseket, recepteket és elszámolásokat) közöl, amelyből követ­keztetni lehet a lengyelországi patikák helyzetére és színvonalára. Külön emlí-

Next

/
Thumbnails
Contents