Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Bokesová-Uherová, Mária: Szlovákiai származású orvostanhallgatók a budai és pesti egyetemen 1848-ig
A konformitás elvét ugyan továbbra is érvényben tartotta — ez leginkább a tanulmányi rendnek és a reformoknak a bécsi egyetemhez való igazodásában nyilvánult meg —, viszont a tanszékek élén kiváló szakemberek álltak. A bécsi egyetemről ezt ekkor már távolról sem lehetett elmondani. 7 Nagyszombatból az összes tanár együtt költözött az egyetemmel. Schoretics Mihály, a belgyógyászat tanára ugyan csakhamar (1786-ban) elhalálozott, s tanszéki utódja, Trnka Vencel is, aki Nagyszombatban még az anatómia tanára volt, alig néhány évvel élte túl, Plenck József Jakab pedig a sebészet és szülészet tevékeny és sokoldalú előadója, már 1783-ban elhagyta az egyetemet, hogy a bécsi II. József alapította katonai sebészeti akadémia tanára legyen. Huzamosan működött viszont Prandt Ádám Ignác, aki 1817-ig élt, s az 1809-ig élő Winterl Jakab. Ez a tanári gárda már az alapítást követő években komoly alapokra helyezte az orvosképzést. A 19. század elején ugyancsak kiváló szakemberek, nem egy alkalommal új módszerek úttörői foglalták el méltó helyüket az egyetemen. Jelentős szerephez jutottak a mai szlovák területek szülöttei is. Elsősorban kell megemlítenünk Lenhossék (Linoschegg) Mihályt, aki tanári teendői mellett 1824 és 1840 között Magyarország főorvosának hivatalát is ellátta. Az Árva megyei Alsókubinban született Eckstein Ferenc, a sebészet tanára, a Pozsony megyei Lévárdon pedig Schordann Zsigmond, akit a fiziológia elismert szakemberének tartottak. Az orvostudományi kar külön sebészképző iskolájában a nyitrai Stulfa Péter működött, az állatorvosin pedig az árvái származású Brunkala Péter. Ezen időszak egyik legismertebb és legjelentősebb botanikusa a modori (Pozsony megye) Sadler József, a botanikai tanszék vezetője volt. 8 Az orvostanhallgatók vonatkozásában a már említett kezdeti visszaesés után az orvosi kar pesti korszakában ismét megnőtt a mai Szlovákia területéről származó különböző nemzetiségű hallgatók száma, sőt szembeszökővé vált az 1820-as, 1830-as években. A következő évtizedben már az orvostanhallgatók összlétszámának közel felét tették ki. Az 1840—1850 közti tíz év alatt az érdeklődés megint csökkent a pesti orvosi tanulmányok iránt. 9 Területileg elsősorban a mai NyugatSzlovákia, de Kelet-Szlovákia is, főként a Szepesség és Sáros megye képviselve volt. Legkevesebben a mai Közép-Szlovákia területéről jöttek. A mai Szlovákia e részeit három nemzetiség lakta, valószínű tehát, hogy a hallgatók között is megtalálható volt mindhárom: a magyar és német mellett a szlovák etnikum. A vezetéknév, mint a szlovák nemzethez való tartozás vagy legalábbis a szlovák eredet jegye,* elsősorban olyasfajta neveknél jöhet tekintetbe, 7 Erről tanúskodnak, egyebeken kívül, a bécsi egyetem orvostudományi karán megvédett disszertációk is. L. Szinnyei és Györy i. m. 8 Ezen professzorok életrajzai megtalálhatók a Hőgyes E. : i. m. 136. és Györy T. : Az orvostudományi kar története (1770—1935). Bp., 1930. 39. 8 Hőgyes E. : i. m. 232 — 244. * A Kárpát-medencében kialakult vezetéknevek vizsgálata csak részben alkalmas a nemzeti hovatartozás eldöntésére. Annál inkább, mert nemzetiségi családok is viseltek magyar nevet; nemzetiségi környezetben élő régi magyar nemesi családok viszont a nemzetiségek nyelvén kialakult vezetéknevet használtak. Magunk részéről a nemzetiségi hovatartozás elbírálására a vizsgált személy saját döntését vagy nyilatkozatát tartjuk mérvadónak. (A szerk.)
