Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Székely Sándor: A magyarországi orvosok szakmai tájékozódási forrásai a XIX. század első felében

egyformák az arányok; 1800—1825 között 31, 1826—1850 között 34 monográfia jelent meg. Hazánkban az orvosi könyvkiadás a múlt század első felében még igen fejletlen volt. Altalánosságban talán meg lehet kockáztatni azt a megállapítást, hogy a hazai szakirodalom mintegy 20—30 év késéssel követte a nyugati szakirodalmat ekkor. Ma ez szinte riasztóan hangzik, de másfél évszázaddal ezelőtt egészen más volt a helyzet. Az orvostudomány egy-egy új eredményének az elterjedéséhez a nyugati országokban is évtizedekre volt szükség a múlt század elején. Magyarország akkori, általában elmaradott helyzetét tükrözi az orvosi szakirodalom késése is. Ennek azonban egyáltalán nem volt olyan jelentősége, mint amilyennek az manapság, első rátekintésre tűnik. Ugyanis az értelmiség és a szakirodalom nyelve a XIX. század első felében hazánkban elsősorban a német volt. A latint már kiszorította a német nyelv, a magyar nyelvújítás pedig még nem bontakozott ki. így az orvosok szakirodalmi tájékozódásának forrását a német nyelvű irodalom jelentette lényegében, ebben pedig — mint láttuk — nem volt hiány. Kielégíthetőknek tekinthetők-e a magyarországi orvosok rendelkezésére álló szakmai tájékoztatási források a vizsgált időszakban? Erre a kérdésre igennel lehet válaszolni: a külföldi szakirodalom — mert a XIX, század első felében hazánkban ez jelentette lényegében a forrásokat — és elsősorban a német nyelvű szakirodalom szabadon, a megfelelő mennyiségben és minőségben kerülhetett az országba. Az a tény, hogy az orvoskari könyvtárban ez a szakirodalom rendelkezésre állt, azt jelenti, hogy bárki, bármelyik orvos beszerezhette magának. A lehetőség tehát adva volt. A kérdés — amelyre aligha lehet valaha is válaszolni — csak az, hogy mennyire éltek is ezzel a lehetőséggel? IRODALOM Batári Gy. : Régi magyar orvosi folyóiratok. — Orvosi Hetilap, 1968., 1439—1444. Batári Gy. : Semmelweis Ignác — a könyvtáros. — Könyvtáros, 1969., 671 — 672. Györy T. : Az orvostudományi kar története. Budapest, 1935. Hőgyes E. : Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem Orvosi Karának Múltjáról és Jelenéről. Budapest, 1896. Magyary-Kossa Gy. : Magyar Orvosi Emlékek. I. kötet. Budapest, 1929. Székely S. : Az orvostudományi tájékoztatásügy hazai perspektívái. — A magyar orvosi könyvtárügy és dokumentáció 20 éve. Budapest, 1969. 177 — 183, A M. K. Tudomány-Egyetem orvostanári könyvtár jegyzéke. Pest, 1863. deczember végéig. Pest, 1864. Zusammenfassung Unter den Quellen der Fachorientierung hatten in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts — gleichsam wie heute — die Monographien und die periodischen Zeitschriften die grösste Bedeutung. Über den Umstand, ob und inwieweit diese Quellen zur Verfügung standen, gibt auch heute der Bestand der Zentralen Bibliothek der Semmelweis Medizinwissenschaftlichen Universität und der Loránd Eötvös-Uni-