Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Perényi Frigyes: Gyógyszerészképzés a nagyszombati egyetemen 1770—1777
érdekesebb adalék volna ez a gyógyszerészeti tudományok történetéhez, ezért nem volna hiábavaló munka erre idővel visszatérni. Az egyetemi képzés kétségtelen nagy haladást jelentett az addigi iparszerű oktatással szemben. A magasabb színvonalú oktatás és a latin nyelv kötelezőnek mondott ismerete már az előképzéssel szemben is fokozottabb igényeket támasztott. Az előtanulmányok értékének megítélése mai szemmel meglehetősen nehéz feladat, mert annak idején, az első Ratio Educationis idejéig (1777) nem volt semmi biztos határvonal az elemi és a középiskolai oktatás között. A gyógyszerészképzés szempontjából megjegyzendő, hogy a triviálisnak nevezett legalsóbb fokú iskolában is már elkezdték a latin nyelv tanítását. 16 Az 1774-től „birodalmi iskolamester", később Pozsonyban működő Johann F elbiger tervezete pl. a mértant a jövőbeli ács, kőműves, asztalos, kertész stb. igényei szerint kívánta taníttatni. A latin nyelvnek pedig azért juttatott helyet a városi népiskolában, hogy az irodai, chirurgusi és a gyógyszerészi pályára törekvők igazi latin iskola (pl. líceum) látogatása nélkül is képesek legyenek a szakmájukba vágó nyelvi ismeretek elsajátítására. 47 Mindebből látni, hogy a latin nyelv „némi ismeretének" megkövetelése ugyan több volt az előbbi tanoncviszony eredményeinél, azaz gyakran a „semminél", de egyelőre a gyógyszerészjelölt előképzésben is messze elmaradt a többi egyetemi graduait mögött, akiknél elvileg kimondták (de gyakorlatilag nem mindig tartották be) az előkészítő bölcsészeti tanfolyam kötelezettségét. Ez akkoriban megfelelt a mai középiskola 2 — 3 legfelsőbb osztályának. Mindenesetre a gyógyszerészjelöltek sekélyes előképzése sokáig okozott gondokat, mert még 1798-ban is felrótta egy helytartósági rendelet, hogy a gyógyszerészek sokszor írni-olvasni alig tudó ifjakat fogadnak fel tanulókul, akik aztán az egyetemre felkerülve nem képesek boldogulni. 18 Az egyetemi képesítés másik előfeltétele a tirocinium, azaz gyógyszertári gyakorlat. Meglepő, hogy erről sem a bőven ismételgetett rendeletek, sem a történelmi munkák nem emlékeznek meg. A tirocinium fontossága pedig kitetszik az említett anyakönyv minden egyes bejegyzéséből, ahol pontosan megadták a gyakorlat végnapját, az oktató gyógyszerész nevét és székhelyét. 19 A nagyszombati gyógyszerészképzésről szóló történeti munkákban a legnagyobb pontatlanság az oktatás bevezetése, kötelező volta és időtartama körül uralkodik. A gyógyszerészképzés kötelező bevezetése főleg három rendelkezéssel kapcsolható össze. Ezek az 1770. évi Constitutio sanitatis, az 1771-ben kiadott orvoskari joghatóságot kiszélesítő rendelet és az 1775-ben kiadott Störck-féle reformtervezet. Már a hivatalos szövegek megfelelő részének egyszerű összevetése alapján is 1G Molnár A. : A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században. Budapest, 1881. 544. 47 Fináczy E. : A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Budapest, 1899-1902. 2. köt. II. 54. 48 Demkó K. : i. m. 488. 49 Pl. Johannes Stephanus Ris esetében: Hungarus, Posoniensis ... absolvit tyrocinium Magistro parente suo Joanne Paulo Ris Anno 1796 die 5. julii.
