Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Benedek István: Semmelweis betegsége és halála

94 Comm. Hht. Artis Med. 55—56 lyekkel tételeit meggyőzőbben támaszthatta volna alá, mint az untig elismételt vagy végletekig eltúlzott statisztikai táblázatokkal és a nemzetközi tekintélyek — jogos vagy jogtalan, de mindenesetre ésszerűtlen — sértegetésével. Ez a „megszállott psychopatha magatartás" kóros volt, de sohasem érte el a psychosis fokát, tehát Semmelweis sem paranoiában, sem mániában, sem más alkati elmebajban nem szenvedett. 2. ORGANIKUS IDEGBAJ Utolsó éveiben — a Nyílt levelek megírása után — nyugodtabban, higgadtabban, és mindenekfelett kevésbé monomániákusan élt: érdeklődési körét már nem korlátozta a gyermekágyi láz problémájára. Inkább az egyetem szervezési kérdéseivel és a nőgyógyászattal foglalkozott. „Szelidülését" indokolttá tette az is, hogy tanítását többhelyütt — itthon különösképpen, de külországban is — kezdték kedvezőbben fogadni. 18(55 tavaszán azonban váratlanul az elmezavartság riasztó tünetei jelentkeztek, amelyek miatt rövidesen elmegyógyintézetbe kellett szállítani, ahol pár hét múlva sepsisben meghalt. A betegség kirobbanása előtt egyetlen tünet szúrhatott szemet környezetének: a feltűnő korai öregedés. Semmelweis ekkor 47 éves volt, de a fennmaradt fényképek tanúsága szerint sokkal öregebbnek látszott. Szellemi hanyatlásnak ellenben semmi jele nem mutatkozott: szinte utolsó percig dolgozott egy igen alapos nőgyógyászati tanulmányon. Betegségének felderíthető tüneteit — illetve ezek rövid felsorolását szó szerint közlöm idézett monográfiámból (2) : „Semmelweis az utóbbi időben szórakozott volt, bőbeszédű, ok nélkül elsírta magát (emotionalis incontinentia), zavartan beszélt (i n c oh e r e n t i a), illetlen kifejezéseket használt (k o p r o 1 a 1 i a) és ildomtalanul viselkedett (kritikátlanság), akaratos lett és belátástalan, feltűnően sokat evett (b u 1 a e m i a), fejét fájlalta, nyugtalanul aludt és igen sokat mozgott (hypermotilitas). Ezekhez az egyenként még nem kórjelző, de együttes fellépésükben típusossá váló tünetekhez társult a raptus, vagyis az indulati roham, továbbá a dysgraphia, a jellegzetesen kóros írászavar. .. A felsorolt tünetek a korábban tárgyalt idő előtti öregedéssel (s e n i u m praecox) együtt egyértelműen és minden kétséget kizáróan mutatják, hogy Semmelweis valamiféle idült idegrendszeri megbetegedésben szenvedett, minden valószínűség szerint paralysis progrèssivában." Hogy a kérdéses betegség valóban paralysis-e, vagy pedig más organikus idegbaj — spirochaetás vagy tuberkulotikus idült agyvelő-agyhártyagyulladás, érelmeszesedéses alapon vagy más okból kifejlődő koravén agysorvadás, Pickvagy Alzheimer-féle praesenilis dementia, ismeretlen aetiologiájú encephalopathia, pachymeningiosis, emollitio cerebri stb. — azt eddig nem sikerült eldönteni, és nem látszik valószínűnek, hogy valaha is teljes bizonyossággal eldönthető lesz.